Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Az Esztergomi takarékpénztár

néhai Vaszary Kolos biboros hercegprímás az érseki udvarba rendelte levéltárosi és ceremoniáriusi minőségben. Néhai dr. Csernoch János biboros hercegprímás megtartotta az aulában és 1914-ben az érseki és a hercegprímási főszentszékek jegyzőjévé, 1915-ben hercegprímási titkárrá, 1921-ben az érseki és a hercegprímási irodák igazgatójává nevezte ki. Ebben a minőségben dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprímás oldala mellett is megmaradt 1930 január végéig. Különböző kitüntetések érték. 1912-ben főegyházmegyei cenzor lett. 1916-ban XV. Benedek pápa Őszentsége titkos kamarásává nevezte ki. 1918-ban zsinati bíró, 1924 június 21-én esztergomi kanonok. Néhai Csernoch János életének utolsó éveiben javadalmi ügyeinek teljhatalmú kezelését is rábízta. 1926-ban XI. Pius pápa őszentsége a szentévi II. oszt. ezüst érdemkereszttel tüntette ki. Irodalmi művei: „A vérrokonság akadálya a kánonjogban." 1912. év. Esztergom. — „A vegyes názasságok és az egyházjogi új törvénykönyv." 1921. év. Budapest. — „Dr. Csernoch János hercegprímás tevékenysége az esztergomi érseki székben." 1927. év. Esztergom. Esztergom Évlapjai 1927. év. 2. sz. — Azonkívül cikkek az Egyházi Lapok, a Religio, az Esztergom című lapokban. néhai DRAXLER ALAJOS magánzó 1853-ban Nagyölveden született, középiskoláit Esztergomban végezte. 1890ben kapcsolódott be a közéletbe, mint városi képviselőtestületi tag. Néhány évvel később a törvényhatósági bizottságnak is tagja lett. A Polgári Körnek hoszszú éveken át volt elnöke, a Győri Kereskedelmi és Iparkamara tagja és levelezője. 1926-ban halt meg Esztergomban. divéki I)r. DIVÉKY ISTVÁN vm. tisztifőügyész Alsókubinban 1880 február 14-én született. Középiskoláit Rózsahegyen, Pozsonyban és Lőcsén végezte, a jogi tanulmányait pedig Pozsonyban és Kolozsvárott. Pályáját 1901-ben Alsókubinban mint közjegyzőjelölt kezdte, majd 1902. májusában Árva vármegye II. aljegyzője, később II. főjegyzője lett. 1913-ban pedig árveszéki elnökké választották. Az 5. lovastüzérezrednél belszolgálatot teljesített, majd a cseh megszállásig tovább működött a vármegyénél. 1919. szeptemberében a csehek állandó üldözése miatt Győrbe menekült és visszahonosíttatta magát. Győrben az árvaszékhez osztották be. Később Komáromban helyettes árvaszéki elnök, majd vármegyei tiszti főügyész lett. Az egyesítéskor megválasztották a vármegye tiszti főgyészévé. Régebben az Árvamegyei Hírlap felelős szerkesztője volt. 110