Bartl Stella: Az Esztergomi Várszínház története

Tartalom - 2. A színjátszás létrejötte a kezdetektől napjainkig

2. A színjátszás létrejötte a kezdetektől napjainkig 2.1.1. A színjátszás kezdete Az első adatok szerint 1745-től kezdődött a színjátszás, amikor is bencés diákok, illetve vándortársulatok léptek fel. 1816-ra tehető az előadássorozatok kezdete. A fellépések, valamint a vendégszereplések 1-2 napos, majd néhány hetes, kivételes esetben 5-6 hónapon át tartó sorozatig terjedt. Egy-egy társulat itteni sorsa a helyi befogadás tényezőin múlott. Ezek a tényezők: az év- és napszak, az alkalom: hétköznap, vagy ünnepnap. Alkalmak voltak a vásárok, a kiemelkedő történelmi, nemzeti, egyházi, családi, országos vagy helyi évfordulók, események, melyek vonzása a nézők számát is emelte. A nézők nemcsak helyiek voltak, hanem szűkebb-tágabb régióból, fővárosból, sőt az egész országból, netán külföldről érkeztek. Sorsfordító nap 1820. május 15. amikor is az ország minden részéről sereglettek ide meghívottak és érdeklődők. Nevezetesen egy előadássorozatról volt szó, ahol egy élelmes „magyar játszótársaság" a szegények javára gyűjtött. 1829-Rudnai Sándor hercegprímás bíborossá avatása- ez alkalomból az éppen Komáromban állomásozó társulat szekerezett ide vendégszerepelni. Az 1820-1856-közötti időszakot a magaslat és a mélypont jellemezte. Esztergomban a színjátszás 1938-ig csak lenn a szabad királyi városban talált befogadó helyet, mégpedig vendégfogadókban, szállodák nagytermeiben, kerthelységeiben, a főtéren a Fekete Sasban, a Magyar Királyban, a Fürdőszállóban. 1855-ben a Népkert volt a helyszín, ami rosszhírű környezet volt és hatalmas bukást jelentett a színház számára. A Várhegyen ebben az időben épül a Bazilika. 1856-ban avatóünnepség zajlott, mely a turizmust fellendítette, a hely színhellyé azonban, csak 1962-ben válik. A vándorszínészek továbbra is odalenn a megszokott helyeiken tartották ekkor előadásaikat. 9