Bartl Stella: Az Esztergomi Várszínház története

Tartalom

A témaválasztás indoklása Az 1988-ban átadásra került esztergomi Várszínház a szabadtéri színházak gyöngyszemeként csillog a játszóhelyek egén. Oly hangulattal, adottsággal rendelkezik a történelmi falak övezte kis amphytheátrum, -mint egy sem az országban. A színész oly közel van a közönségéhez, hogy érzi lélegzetét, empátiáját avagy ellenszenvét. A Bazilika harangszava természetes velejárója az előadásoknak. Dobogókő lankái, s a csillagos (olykor felhős) ég az előadások élményét még katartikusabbá teszik. Ahogy Tompa Gábor is írja: „Csak néhány perc van hátra, és a színpad gyanútlan visszaváltozik világgá s míg mások álmodhatják álmaikat, ott benn a deszkán koldus lesz királlyá, a gazfickók majd igaz hitre térnek, s a holtak is feltámadnak tapsra, önnön fényében csillog még a lélek s rőt kulisszák nem hagynak magadra, mert hátad mögött ott áll, aki voltál, s lámpalázban csak következel, s elég egy intés: azzá változol már. akit nem ismersz, s így sosem leszel magányos, mert a hulló függönyök világában a változás örök."(n 3