Bárdos István: Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közművelődési élete (1923-1938)

- 25 J; "A népművelési munka eredményesságét" a munkásság más módon is igyekezett meggátolni. Említést tettek olyan tapasztalatokról is, amely szerint: "...a szélsőséges felforgató elemek lebeszélik, sőt megfenyegetik 'elvtársaikat' nehogy a népművelési előadásokon és tanfolyamokon részt vegyenek." /34/ E mondatok már önmagukban is jelzik azt, hogy a rövid egy-két esztendővel ezelőtti nagy remények, amelyeket a népmüvelés társadalmi bajokat orvosolni tudó erejébe vetette,a kitűzött célt nem érhetik el. A gazdasági bajok orvoslása nem volt megoldható a népmüvelés eszközeivel. A látogatottsági adatok annak ellenére, hogy a hivatalos statisztika szerint állandó emelkedést mutattak, bizonyára megkérdőjelezhetők voltak a valós tények ismeretében annak ellenére, hogy az eszközök száma jelentősen emelkédett. Ekkor már 29 népház /kulturház, munkásotthon/ működött a vármegyében. Közülük a legkisebb 150, a legnagyobb 6-800, sőt 1000 ember befogadására is képes volt. Ezen tul például a tatai járásban a következő eszközök szolgálták a népművelést: 4 középtipusu népkönyvtár, 7 kistipusu népkönyvtár, 2 vándorkönyvtár, 6 községi népkönyvtár, 12 egyéb jellegű /uradalom, vagy vállalat által fenntartott népkönyvtár, 1 népművelési gramafon, 14 vetítőgép, 5 mozigép, 7 közrádió és 8 népház, melyből 5 a Magyar Általános Kőszénbánya /MÁK/ Rt. fenntartásában működött. /35/ A vármegye területén található további 21 népházból 12-^ a dorogi Bányaigazgatóság és l-l Nagyigmánd, Császár, Dunaalmás, Kisbér, Szőny területén működött. A többiek helyéről sajnos