Balogh Péter: Örökség

Tartalom - A vármegye és a város bemutatása

kit emelhettek volna legmegfelelőbb történelmi személyként a magasba, kire irányíthatták volna a "megtévesztettnek tekintett" emberek millióinak figyelmét, mint a kereszténység első hazai adaptálójára, Istvánra: a királyra és szentre. Ennek a kultúrpropagandának legfőbb hordozója természetes, hogy az Egyház volt, aki élt is a lehetőséggel, és az is természetes, hogy az egyházfő székvárosa kellett, hogy legyen annak az egyik országos központja. Mindennek jegyében zajlottak le tehát a városban a katolikus nyári egyetemek kurzusai, a hozzájuk kapcsolódó értelmiségi, főként katolikus írók által szervezett tanácskozások, az egyesületek és körök rendezvényei, amelyek mind a 1938-as Szent István év eseményeit voltak hivatva előkészíteni. Ennek a valóban országos méretű rendezvénysornak a tablójában egyaránt helyet foglaltak a kor állami és egyházi vezetői, jeles, sőt elsőrendű költők, írók, tudósok, valamint a falvak és városok szellemi életének irányítói: papok, tanítók, jogászok. Esztergom megcsillantott tehát ekkor valamit abból, amit királyinak nevezhetnénk. A külső fényhez kapcsolódott bizonyos mértékig az akkori városkép is, amit az idelátogatók elsősorban a szép, virágos parkok, sétányok gondozottságán, a kellemes környezeten mérhettek le. Infrastrukturálisan a város, azonban ezután megint csak megrekedt a fejlődésben, és a háború után - nem beszélve a kommunista időszak tudatos visszafogásáról egészen az ellehetetlenítésig, csak a lehanyatlásról adhatunk számot. Nem áll szándékunkban a 30-as évek Esztergomét idealizálni, de kétségtelen, hogy a 40-es évek, majd a következő évtizedek még inkább, az országban zajló eseményekkel és szándékokkal együtt Esztergomot is a mélységbe rántották. A dolgozat azonban nem kíván ezzel az időszakkal már foglalkozni, mivel mint a fejezet elején is írtuk, figyelmünket csupán az 1919-45 közötti időszakra kívánjuk koncentrálni.