Bády István: A Bazilika árnyékában
A lemondás másfél éve és a Mindszenty-ügy
lom mellékoltárán van elhelyezve. A komáromi polgármester - aki kéthetes tevékenysége alatt a tanácsrendszerre való áttérést volt hivatott végrehajtani — idejét valóban kihasználta:- még felmondásokat is eszközölt! —, kárpótolni igyekezett az elmúlt négy esztendőt, az általam elmulasztott „fejlődési lehetőségeket", bízva abban, hogy a komáromi polgármesterség után Esztergom város első tanácselnöke lesz. Csalódott: az első tanácselnök Oroszlánybóljötfi AndejdadUniéfleJí hívták. A komaromi polgármester esztergomi szereplését '56-ban igyekezett mentegetni - és ezért elnézést is kért tőlünk -, de ettől a tény tény maradt: két héttel megelőzte azt a tanácsrendszert, amely úgyis végrehajtotta volna azokat az intézkedéseket, amelyeket ő a maga jövője reményében megtett. A lemondásomhoz még: előtte baráti tanácsokat kaptam a Belügyminisztérium Városi Osztályának tagjaitól, akik arra is figyelmeztettek: ne maradjak meg a városházán, ahol hosszú ideig vezető voltam, mert ez rám nézve nem lesz kellemes, megtörténhet, hogy üldöztetésnek leszek kitéve. Nem akartam elhinni. Abban a hitben voltam, hogy talán még szüksége lesz rám az utódomnak is. Beleéltem magam abba a tudatba, hogy közigazgatás nélkül nincs is életem. En is csalódtam . . . A tanácsok megalakulása után az igazgatási osztály vezetője lettem, végeredményben tehát a város szakmai igazgatása a kezemben maradt, de politikailag az elnök kezébe kerültem, aki igyekezett velem szemben a hatalmát ilyen szempontból érvényesíteni is. Nehéz feladatot kaptam: az 1951. évben végrehajtandó házak államosítását. Bizony jobb lett volna ez elöl elmenni, mert nap mint nap a „börtön kapujában" álltam. Köztudomású, hogy a 6 szobánál nagyobb házak, valamint az „osztályidegen elemek" akár egy szobás házai is államosításra kerültek. Ez utóbbiak névsorát külön bizottság állapította meg, de a végrehajtás az én feladatom lett. Igen sok esztergomi polgárt kellett megvigasztalnom, sőt nem egy esetben az öngyilkosságról lebeszélnem. Természetesen, ez is veszélyes volt, hiszen állandó Tpegfigyelés alatt tartottak. Az utódnak — az első elnöknek '- egyáltalán nem tetszett, hogy a közönség panaszával, kérésével nem őt keresi meg, hapem közvetlenül engem, a volt polgármestert. Nem egyszer mondtam neki, 101.
