Bády István: A Bazilika árnyékában
A lemondás másfél éve és a Mindszenty-ügy
I A katolikus egyház vezetőinek ténykedéseit súlyosan elítéli és kéri a magyar kormányt arra, hogy tegyen meg mindent, hogy a jövőben egyházi jellegű megmozdulások maradjanak meg a vallás szolgálatában (. . .) Ne lehessen ezeket jogcímül felhasználni a népi demokrácia elleni féktelen izgatásra, mert a népi demokrácia úgy érzi, hogy már elment türelemben a legvégső határokig." Ám az érsek néhány hétig még közöttünk élt. A második világháború utolsó periódusában a németek minden közúti hidat felrobbantottak Esztergomban. így pusztult el először a párkányi nagy-Duna híd, majd 1944. december 20-án a két, kis-dunai vashíd is. Nagy nehézségek közepette 1947 nyarán sikerült kiemelnünk a két kis-dunai vashíd roncsait, 1948-ban pedig megépítenünk az egyik új vashidat a Prímáspalota alatt, amelyet ünnepélyes keretek között 1948. december 5-én avattunk fel. Mindszenty a híd építését szobája ablakából követte nyomon. Másnap, 1948. december 6-án egy levelet küldött nekem. Ereklyeként őrzöm ma is. 1948. december l-jével bezárult a kör Mindszenty József esztergomi érsek körül. A hercegprímási palotát minden oldalról látható és láthatatlan őrség fogta gyűrűbe. 1948. december közepén az éjféli órákban jöttünk haza Szentgyörgymezőre, a lakásunkra. A mai Irinyi utcában voltunk látogatóban feleségemmel együtt Perédy Ferenc igen kedves atyai barátoméknál. Lassan kocogtunk, nem a magas lejtőjű Vár úton, hanem a valamivel hosszabb, de sima Bajcsy-Zsilinszky úton, a Prímáspalota irányában. A volt apácák templomához közel, az éjszaki csendben lánccsörgést hallottunk. Nem tudtuk mire vélni, de rövidesen megláttuk: a palota előtti háromszögletű téren, az épülettől mintegy 20 méterre, egy lapos teherkocsiról egy bódét engedtek le csörlőn. Az ottlévők lehettek 8—10-en, de közülük senkit sem ismertem. A világítás is gyér volt. Minden bizonnyal idegenek voltak. Gondoltam, igazoltatnak, de talán mert lassan sétáltunk tovább engedtek. A tér, a betorkoló utcák mind némán, üresek voltak. Másnap reggel úgy 8 óra tájban, a városházára menet, ott kerékpároztam el az éjszakai bódé mellett. Benne már rózsafű94
