Bády István: A Bazilika árnyékában
A lemondás másfél éve és a Mindszenty-ügy
( a lemondás másfél éve és a mindszenty-ügy Polgármesterségem harmadik éve végén, negyedik éve elején már úgy éreztem: elgondolásaimat, terveimet nem tudom érvényesíteni, a kisgazdapárt vonalán sem. Többen beleszóltak a munkámba és a város vezetésébe, amivel viszont én nem értettem egyet. Úgy érzem ma is, annyi idő múltán, hogy magam nem alkalmaztam erőszakpolitikát, de az ellenkező oldalról annál inkább tapasztaltam ezt. Ezért 1949 áprilisában kértem a kisgazdapárt elnökségétől a polgármesterség alóli felmentésemet azzal, hogy mint beosztott maradjak meg a városnál. (Tudomásom szerint az egész országban, szemben az első szavazási eredménnyel, már mindössze 6—7 kisgazdapárti polgármester volt! Akikre határozottan emlékszem: a fővárosi polgármesterre, Kővágó Józsefre, aki hivatásos tiszt volt korábban, de a Bajcsy-Zsilinszky féle ellenállás aktív tagja is. Emlékszem még a jelenleg is élő dr. Bognár József akadémikusra, valamint dr. Gálffy Imrére, aki elég hosszú ideig volt Miskolc polgármestere: később mégis kitelepítették, mint osztályidegent, a hortobágyi rizsültetésekhez. Innen már megtörve és betegen tért vissza, rövidesen meg is halt. Hogy a többiek sorsa miként alakult, azt nem tudom.) Lemondó levelemet Zilahy Tibor országgyűlési képviselőhöz, az elnöki hivatal vezetőjéhez küldtem el. A válasz az volt, hogy lemondásommal csak a választások után tudnak foglalkozni. Egy ideig nem is történt semmi különösebb az ügyemben, amíg lemondásomat egy rendkívüli esemény nem tette ,.időszerűvé". Mint említettem, lemondásomat azzal indokoltam: észrevettem, hogy magatartásom egyes párttagoknak, akik eléggé szélsőségesek voltak, elsősorban a többször emlegetett Steiner Lászlónak, már nem tetszik. Az új párttitkár már nem Esztergomból került ki, hanem Sárisápról. Bárdkai Istvánnak hívták: eléggé agresszív fellépésű ember volt, aki mind erősebben és mind jobban érvényesíteni akarta a kommunista párt szerepét. A tisztviselőválasztásnál ez oda „fejlődött", hogy a szakvonal már nem is számított, hanem csakis a pártvonal! Az akkori időkre, viszonyokra jellemző esetet mondanék el: egy nyugdíjazás előtt álló idős munkatársnő pár hónapnak a nyugdíjba való be87
