Bády István: A Bazilika árnyékában
Ifjúságom
I 1 beletartozott abba a szentgyöigymezei, szinte megbonthatatlan közösségbe, amely szívós munkával verekedte ki magának a tisztességes megélhetést. Ez a közösség látta el Esztergom és Dorog piacát mindenféle zöldséggel, szőlővel, gyümölccsel, de nyáron és ősszel a budai piacokra is felvitte termékeit, mivel a helyi piac képtelen volt felvenni mindazt, ami nálunk megtermett. Volt olyan nap, hogy 30—40 lovaskocsi indult este Budára, ahová a kora reggeli órákban érkeztek meg. Gimnazista koromban, a nyári nagyvakációban magam is többször megtettem ezt az éjjel oda, nappal vissza-utat, alvás nélkül. Ezért is érzem tévesnek azt az állítást, amit az „Esztergom 1945-1975" című könyv 59. oldalán olvastam: „Az esztergomi mezőgazdaság (. . .) egyházi nagy birtok árnyékában (. . .) vegetált a kisbirtok . . . Növény- és gyümölcstermelésünk, állattartásunk nagyon alacsony szinten állt . . . Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a helyi mezőgazdaság a városi lakosság szükségleteit sohasem tudta maradéktalanul kielégíteni, és Esztergom mindig az ország egyik legdrágább helysége volt a mezőgazdasági termékeket illetően." Nos, ha ez így lett volna, akkor miért vittük lovaskocsikkal Dorogra — és leginkább Budapestre — sőt Bécsbe hajóval — a termékeinket?! Alacsony szinten állt a gazdálkodás? Ha így is lett volna, pótolta a sok szakmai tanfolyam és nem utolsó sorban a becsületes munka! A közös téeszesítésig nem volt műveletlen föld a határunkban. Most van. Szentgyörgymező külső határa kicsiny volt, minden talpalattnyi területet jól meg kellett művelni, hiszen a meglehetősen gyenge föld nagyobb részt domboldalakon feküdt. Édesanyám az első háború után ismét férjhez ment egy szintén háborút viselt, hosszú hadifogságot töltött parasztemberhez. Tíz évig éltek együtt. Mostohaapám 41 éves korában hirtelen elhúnyt. Elvitte a mulatozás, az ital. Isten nyugosztalja . . . aféle móriczzsigmondi turidani volt. Féktelen ember, kocsmázó. Habár otthon mindig volt 50—60 hektó bora. Kitűnően értett a lovakhoz. Ha józan volt, boldogok voltunk. De többször voltunk boldogtalanok . . . Családi házunk egyszerű, alacsony, gerendás falusi parasztház volt. Ennek egyik felét 1937-ben, a másik felét 1968-ban lebontottuk. Helyébe új ház épült. Az egykori házhoz tartozó 10
