Bády István: A Bazilika árnyékában
Közigazgatás (1944-1946)
I A szovjetek elmondták az ilyenkor szokásos figyelmeztetéseket, egyrészt ami a munkát illeti, másrészt pedig ami a bevonuló orosz csapatokkal szembeni viselkedésre vonatkozott. 1945. január'6-án, Vízkereszt napján, visszajöttek a németek, ismét következett a nyilasok uralma. A város végleges megszállása 1945. március 21-én következett be, ami egybeesett az 1919-es forradalom évfordulós napjával. Az eseményekről, különösen a nyilas éráról, jót mondani egyáltalán nem lehet: rémuralom, az emberek összefogdosása, a „testvérek" harácsolása. Azokat a menekülteket, akik itt akartak letelepedni vagy csak átvészelni a még hátralévő néhány hetet vagy hónapot, kegyetlenül hajtani akarták Nyugatra. Való igaz, hogy ezt elsősorban a németek szorgalmazták. Az idemenekültek azonban elhatározták, hogy tovább nem mennek, hanem vissza az Alföldre, vagy Erdélybe, a szolgálati helyükre. A második szovjet bevonulás után alig négy-öt napra, a kommunista párt Esztergomban is megalakult. Akkor erről és sok más eseményről csak kevesen tudtak, hiszen városunk el volt zárva a világtól, a rádiókat be kellett szolgáltatni, nem volt szabad hallgatni, akit rajtakaptak szigorúan büntették, vagy el is vitték. Tehát a város lakosságának fogalma sem volt arról, hogy mi történik Magyarországon, vagy a nagy világban. Még azt sem hallottuk, hogy Debrecenben megalakult a független nemzeti demokratikus kormány. Fogalmunk sem volt, milyen pártok alakulnak. Csak rosszat hallottunk arról, de nem tudtuk, hogy vajon az orosz csapatok hogy viselkednek a lakossággal szemben. A kommunista párt megalakulása és annak első párttitkára, Lieszkovszki László is, teljesen ismeretlen volt előttünk. Állítólag a Felvidékről jött át. A kommunista párt után, április első hetében a kisgazdapárt alakult meg leghamarabb, majd április 9-én a szocdem. párt, míg a nemzeti parasztpárt csak április 24-én. A pártok után következett a nemzeti bizottság megalakulása, majd április 27-én az igazolóbizottság kezdte meg működését. Az igazolóbizottság működése ellen már a kezdet kezdetén sokan emeltek szót; az első számú igazolóbizottság elnöke egy bizonyos iálics volt, aki miatt igen sok embert nem igazoltak le. Ez az igazolóbizottság szinte a népbíróság hatáskörét 50
