Bády István: A Bazilika árnyékában

Ifjúságom

1 / IFJÚSÁGOM Esztergomban születtem, de Szentgyörgymezőn, 1913-ban. Ez a városrész a régi, szabad királyi várostól néhol pár méterre, máshol 100-200 méterre fekszik. Mintegy 800 évig önálló községként élte a maga életét, s csak 1895-ben egyesült - másik két községgel: Szent Tamással és Vízivárossal egyetemben — Esztergommal. Ennek ellenére még 30-40 évvel ezelőtt is egy külön világ fogadta azt, aki Szentgyörgymezőre lépett: a mintegy kilencven százalékban paraszti-földművelő tömb változatlanul élte, szívósan őrizte minden hagyományát, függetlenségét. Emberemlékezet óta ellenzéki volt. Igaz, semmit nem is kapott. 1895-ben, az egyesüléskor, a falu képviselőtestülete írásba foglalta, majd kinyomtattatta azt a 35 pontot — lásd mellékletben —, amelynek figyelembe vételével az egyesülés mellett szavazott. A város vezetősége mindazon pontozatokat, amelyek számára bevételi forrásokat jelentettek, maradéktalanul végre is hajtotta. A többit az azóta eltelt közel egy évszázad, tehát az idő próbálta megoldani. De azért maradt még a mára is néhány megoldásra váró szentgyörgymezei „pontozat" . . . Szülőfalum népe igen dolgos, munkaszerető nép volt, a maga szegénységében is; a tíz ujjunkon megszámolhattuk azokat, akik 10 katasztrális holdat bírtak. Az úrbéres parasztoknak 740 k. hold erdejük is volt, amelyet még Mária Terézia hagyományozott rájuk. Ezt a közbirtokosságot 1948-ig mint a megtestesült hatalmat ismertük. A közbirtokossági elnök nagyobb tiszteletben, megbecsülésben részesült, mint maga a francia köztársasági elnök, az „erdei jogosok" közgyűlése — mintegy kétszáz ember — pedig felért itt, nálunk, a magyar parlamenttel! Igaz, ők maguk hajtották végre döntéseiket is: a fa kitermelését a legnagyobb hóban, hidegben is szinte kivétel nélkül a jogosok végezték. Az utat, mintegy 12 kilométernyit, leginkább gyalog tették meg. A múlt századig a földműves lakosság igen nagy része szőlőműveléssel foglalkozott, és fuvarozott, s csak lassan tért át a belterjes földművelésre, amely aztán — okos gazdálkodás mellett — egyre jobb megélhetést biztosított a szentgyörgymezeiek számára. Ez pedig újabb igények szárbaszökkenését eredményezte: 7