Bády István: A Bazilika árnyékában
Álláskeresés — háborús évek
1 helyezkedni nem tudó ember, sajnos még kevés szakképzettséggel is, megindult a felszabadult részek felé, hogy magának egzisztenciát tudjon teremteni. Ezzel is magyarázható, hogy esetenként nem a megfelelő emberek kerültek olyan helyekre, ahol pedig küldetést kellett volna teljesíteniük. így voltak olyanok, akik még idehaza sem állták meg a helyüket, hát'még ott, ahol többet vagy még nehezebb körülmények között kellett volna dolgozniuk! Csakhogy az ilyenek elsősorban nem hivatásnak, hanem megélhetésnek tekintették ezt a küldetést. A felszabadult részeken dolgozó közalkalmazottak mindennemű szereplése, küldetése 1945-ben véget érvén ismét megindult a népáradat visszafelé. Ismét szembén találtuk magunkat a kenyérkeresés gondjaival. Egyszerre ismét sokan lettünk szakemberek, hiszen akik korábban „kirajzottak", most állásért kopogtattak. Az 1920-2l-es múltat, ha összekapcsolom az 1945-utáni Jelennel", akkor bizonyos hasonlóságot vélek felfedezni: a nehéz elhelyezkedés mindkét esetben egy darabig fokozódott. Most a 40—47-es években, a B listázás következtében tetőződött. A leépítés során Esztergomban 41 köztisztviselőt bocsátott el a B-listázó bizottság. Ök is a meginduló vállalati életbe próbáltak bekapcsolódni lassan, fokozatosan. 1948 végén és 1949 folyamán a vállalati élet kezdett megindulni. A város képviselő testülete felállította a kenyérgyárat, mint vállalatot, majd következett a vendéglátás egységesítése, a Fürdő Szálló azonban mint név és egység megmaradt. Később létesült a Temetkezési Vállalat. Az eltávolított tisztviselők, akikre nerif lehet azt mondani, hogy alkalmatlanok voltak, megragadták az első alkalmat és az új vállalatokhoz szegődtek. Abban az időben a vállalatoknál még nem ismerték sem a közigazgatási eljárást, sem az egyéb ügyintézést, sem pedig a levelezéseket. Mindazok, akik kikerültek a közigazgatásból, megfelelő végzettséggel, szakképzettséggel rendelkeztek, tehát ezek az emberek a vállalatot úgy beindították, hogy azok jó eredményt könyvelhettek el. Az új vezetők, kevés kivétellel, szakképzetlenek voltak, de a rátermettek felismerték, hogy a korábban elbocsátott emberekre támaszkodhatnak. Igaz volt ez különösen a pénzügyi szak30
