Bády István: A Bazilika árnyékában

Álláskeresés — háborús évek

I A szakvizsga magába foglalta az egész egyetemi évek tananyagát, ráadásul még az összes hatályos törvények, rendeletek és egyéb utasítások tartalmát és anyagát is. Vizsgázni csak kizárólag egy helyen, Budapesten lehetett, a belügyminisztériumban. Egy héten átlag 4—5-en vizsgáztunk, de a vizsgát hallgatók száma a 100-at is meghaladta. A vizsgáztatók és az elnökök között olyan nevek szerepeltek, mint Mikecz Ödön, volt igazságügy miniszter, Dr. Magyary Zoltán, a magyar közigazgatási jog legjobbja. Az állami szakvizsgáknak több fajtája is volt: az általános szakvizsgán kívül az igazságügyi, a belügyi, a közlekedési, a kultusz és még egy pár. E belügyi szakvizsga nélkül a közigazgatási pályán felemelkedni nem lehetett, mert a IX-ik fizetési osztályba már csak az e vizsgával rendelkezők léphettek, ill. voltak megválaszthatok. Ennek köszönhettem, hogy 1941 februáijában városi aljegyzővé választottak, majd ugyanezen év novemberében 27 évesen, az ország legfiatalabb tanácsnoka lettem! (Csakhogy! 1937-től megkezdődött, s aztán igen erős ütemben folyt a hadsereg fejlesztése. Ennek következményeként minden évben hadgyakorlatok voltak, és az ország egyes területeinek visszacsatolása is mozgósításokkal járt. így 1941-ig nekem is minden évben három-négy hónapot katonáskodnom kellett. A tanácsnokság-katonaság között ingáznom . . . Közigazgatási pályafutásomat semmiféle külső támogatásnak nem köszönhetem: nem kértem, de nem is kaptam. Minden szakvizsgával rendelkeztem, amely az előírt állások betöltéséhez szükséges volt. így komoly ellenfelem sem akadt a pályázatoknál. Gyors előmenetelem a későbbiekben messzemenően pótolta azokat az éveket, amikor fizetéstelen állásokat, ill. munkahelyeket kellett keresnem, vagy betöltenem.) Tanácsnoki választásomról — amely igen nagy eseménynek számított — többféle sajtó is írt, külön kiemelve azt, hogy az 1895-ben Esztergomhoz csatolt Szentgyörgyezőnek, mint paraszti városrésznek, a legelső embere vagyok, aki vezető állásba került a városnál. Esztergom városánál — az 1940-es években — a tanácsnoki állás a rangsorban ha szabad így mondanom, a harmadik volt. Az első volt a polgármester, a második a polgármesterhelyettes — 25