Bády István: A Bazilika árnyékában

Álláskeresés — háborús évek

I V szeptember 1-én közigazgatási pályafutásomat. Hivatali esküt is kellett tennem, ami elsősorban a titoktartásra kötelezett. Számvevőségi gyakornokságom abból állott, hogy a kifizetett számlákat ellenőriztem: a pénzfelvétel alá van-e írva, vagy nincs és a bélyegzők szabályszerűen fel vannak-e ütve? Egy hónapi munkám eredményeképpen számvevőségi gyakornok lettem, holott egész életemben utáltam a számokat! De most már volt foglalkozásom, berukkolhattam. Tényleges katonai időm közepén felhívást kaptam a polgánnesteri hivataltól, az akkori pénzügyi tanácsnoktól: volna-e kedvem adótisztviselői pályára lépni? Válaszolnom illett, így választanom kellett. (Ugyanis még a katonai bevonulás előtt — lévén, hogy minden szabad időmet, ami a tanulás és a munka mellett megmaradt, a vizén töltöttem — magamat a folyamőrséghez kértem. El se tudtam volna képzelni, hogy én nem leszek folyamőr. Ilyen az élet. Nem lettem. Ellenben kerékpáros katona lettem, és így három éven keresztül — kevés megszakításokkal — bekerékpároztam az országot.) Az adótisztviselői állásajánlatot elfogadtam, annak ellenére, hogy a pénzügyi tanácsnok közölte: az államszámviteltani államvizsgát is meg kell szereznem. Egyetemi leckekönyvem szerint e vizsga letételére meg is volt a jogom. A katonaság alatt tanultam, készültem az államvizsgára, amely részben írásbeli, részben pedig szóbeli vizsgából állt. A mai képesített könyvelői vizsgának felelt meg. Nehéz hónapok következtek a katonaságnál, a tanulás miatt még a szombat-vasárnapi eltávozást is korrepetálásra használtam fel. A szakvizsga sikerült, 1936 májusában boldogan mutattam be az újabb diplomámat is. Boldogságom nem sokáig tartott, csak a bemutatásig. Közölték velem: az állást már betöltötték! Alig egy hónap múlva - de még mindig katona voltam — a kórház igazgatója - aki szintén öreg cserkész volt, nálam vagy 15 évvel idősebb — felajánlotta, hogy a nyugdíjba menő kórházgondnok helyét töltsem be. Kapva kaptam az ajánlaton, annál is inkább, mert az állás elfoglalásához cáík az államszámviteltani államvizsga kellett, ami viszont már meg volt. (Azt már csak érdekességként említem: a kórházi állás megajánlása előtt volt egy másik állás-ügyem is, amelyben egy életre szóló tapasztalatot szereztem; a táti plébános, Koch Róbert, aján23