Bády István: A Bazilika árnyékában

Előbeszéd

(S (1 ELŐBESZÉD Minden ember élete: vándorlás egy előre fel nem vázolható országúton. Ez az út némelyeknek sima, szinte kényelmes, míg másoknak gödrökkel, buktatókkal telistele szaggatott. Melyik jutott osztályrészemül? A választ nem csak magamnak keresem. Vallom ugyanis: az ember sorsa nem csupán véletlenek soro­zatából áll. Legalább annyira társadalmilag is meghatározott, úgy is mondhatnám: behatárolt. Politikai, ideológiai, gazdasági, erkölcsi, mi több, kulturális határok kerítik körbe az embert születésétől a végleges távozásig. De az nem mindegy: milyen határok! Múltunkat ezért sem szabad felejteni! A bölcsen okuló a múltat a jövő érdekében mutatja fel. Remélvén, hogy korláto­kat dönt. Mert hiszi, hogy az ember szabadságra született! Visszaemlékezéseim összegyűjtésében és megőrzésében igen nagy segítségemre volt Dr. Bánlaky Pál, a Művelődési Miniszté­rium Továbbképző Intézetének igazgatója, aki szociográfiai tanulmányainak nyersanyagát kereste az általam még ismert té­nyekben, eseményekben. E könyv megjelentetésének ötlete vi­szont már több barátom ösztönzésére született meg. Nem tud­hatom, hányan veszik majd kezükbe, hányan olvassák végig. De akik megteszik, talán osztják majd véleményüket: meg kel­lett írnom, mert tanú voltam. Egy forrongó kor tanúja. Esztergom, 1989. Szent István napján Dr. Bády István 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom