Bády István: A Bazilika árnyékában

Találkozásaim

( nevében hívjuk meg Ferenczy Bénit és feleségét Esztergomba. Ferencziék elhelyezéséről a Bánomi dűlőben lévő igen szép fekvésű, egészséges, jó kilátással rendelkező Eiczinger-féle villában gondoskodtunk. Eiczinger Sándor Esztergom város köztiszteletben álló és művészetet pártoló polgára rendelkezésünkre bocsátotta villáját, amelyet Ferenczyék örömmel vettek birtokukba oly annyira, hogy a következő években is szívesen tértek ide vissza. Az első évben Ferenczy Bénivel együtt érkezett három kedvelt tanítvány is, köztük az említett Martsa István, aki országos hírnevet szerzett magának és Esztergomnak is. Ferenczy Béniéket, Martsa Lajossal együtt, többször fogadtuk a lakásunkon is. Kedves eset történt első látogatásukkor; Zsuzsa leányom akkor 3 éves volt, Ferenczy Bénit papnak nézhette és dicsértessékkel köszöntötte. Béni kedves-humorosan megjegyezte: sok minden volt már életében, sok mindennek elképzelték őt, de papnak még soha! A kölcsönös látogatásokon mindketten sokat meséltek a negyedszázados száműzetésük történéseiről, életükről, részben a nyugati, részben pedig a keleti tartózkodásukról. Ferenczy Béni pár év múlva már a főiskolán sem taníthatott, a Rákosi-érában kegyvesztett lett. Fokozta gondjait jobb oldali bénulása is, úgy hogy újból meg kellett tanulnia bal kézzel dolgozni. A nehéz években kisplasztikái műveiből tartotta fenn magát. Bénulása következtében elvesztette beszélő képességét is, a nagy művész befelé forduló ember lett, de dolgozott haláláig. Esztergom álma „a nagybányai művésztelep átültetése" nem valósult meg máig sem. Babits Ildikó Emlékezetem szerint 1946. késő őszén havas, esős időben felkeresett a városházán Babits Ildikó, Babits Mihály nagy költőnknek fogadott leánya. Ildikó igen leromlott állapotban volt, akkor lehetett kb. 20 éves. Ütött-kopott egyenruhában jelent meg, abban az időben ugyanis villamoskalauzként kereste kenyerét. Még felöltője sem volt, csak a szokásos villamoskalauzi rövid kabát 111