Antalics Rita: Szent Adalbert tisztelete Magyarországon

harmadikat a szegények számára, a fennmaradó részt pedig a püspöki udvar szükségleteire szánta. A fiatal cseh egyház megreformálása nagy gondokkal járt, hiszen a papság nem élt az egyházi rend szentségéhez méltó életet, a hívek pedig nehezen váltak meg a pogányságban gyökerező életmódjuktól, szokásaiktól. Idegen volt még számukra az egynejüség, a házastársi hűség, nem tartották meg a böjti és ünnepnapokat sem. Mivel e korban Prágában volt Európa legnagyobb rabszolgapiaca, a rabszolga-kereskedés is virágzott. A cseh egyház megjavításáért folytatott küzdelme szinte hiábavalónak bizonyult, ezért 988ban Adalbert elhagyta püspöki székhelyét és Rómába ment, ahol XV. János pápa elfogadta lemondását. Adalbert azt tervezte, hogy elzarándokol Jeruzsálembe, a Szent Sírhoz, de terve meghiúsult. Három társa kíséretében eljutott azonban Montecassino híres monostorába, majd Gaéta közelében találkozott a görög Szent Neilosz szerzetes által irányított kis szerzetesi közösséggel. Neilosz tanácsára visszatért Rómába, azzal az ajánlólevéllel, amely Leóhoz, az Aventinuson lévő Szent Elek és Bonifác monostor apátjához szólt. Adalbert belépett a monostor bencés szerzetes közösségébe. Még Neilosz közösségében megismerte és megszerette a görög szerzeteseket, Rómában továbbra is kapcsolatban maradt a közelben lakó görög egyháziakkal.