Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-04-02 / 12. szám
KULTÚRA Tarkaság Számos egyesület működött Esztergomban a két világháború között, mint például a város legrégibb társadalmi intézménye, az Esztergomi Kaszinó vagy az Esztergomi Katholikus Kör, de külön említést érdemel a Tarkaság, mely később Polgári Egyesületként működött. Az Esztergomi Kaszinó a 19. század ötvenes éveiben alakult, míg az Esztergomi Katholikus Kör 1893-ban. A kaszinóban alkalmi estélyeket, illetve műkedvelő és ismeretterjesztő előadásokat is rendeztek, míg a katolikus kör, amelynek létrehozásán leginkább Csernoch János, akkor főszékesegyházi kanonok, a későbbi hercegprímás, gróf Csáky Károly, akkor belvárosi plébános, később váci püspök, valamint Mattyasóvszky Lajos nyugalmazott érseki jószágkormányzó munkálkodott, leginkább a lelki-szellemi értékek ápolásának szándékával létesült. A kör külön érdekessége volt, hogy nem csupán a katolikusokat, hanem a más vallásúakat is vonzotta éppen nagyszerű szellemiségének köszönhetően. Ezek mellett alakult meg az eredetileg egyszerűen Társaság nevet viselő egyesület, amely egy hibás kiejtésnek köszönhetően vált „Tarkasággá”. Tagja volt ugyanis Putankó János, eredetileg tót ajkú iparos, aki kissé hibásan beszélt magyarul és egy alkalommal az egyesületre utalva, azt „Tarkasak”-ként emlegette. A tagoknak tetszett az öreg hibás kiejtése, így a Társaságot - ugyan nem hivatalosan - de évtizedeken át Tarkaságként emlegették. Szerencsésebb elszólás nem is történhetett volna, hiszen épp ez az elnevezés tükrözte leginkább az egyesület tagjainak színes palettáját. Soraiban az úri világ prominens képviselői mellett az iparosok és földművesek értékes és nagy tiszteletnek örvendő tagjai is fellelhetők voltak, akiket az előbbiekhez a gyermekkor és az iskola kapcsolt leginkább. Ők vagy a főgimnáziumban vagy a reálban járták az alsóbb osztályokat és csak ezután tanultak szakmát vagy fogták meg az eke szarvát. Akadt közöttük néhai kispap is, mint Kiss István, Simor János bíboros hercegprímás egykori tanítványa, vagy Helcz Antal volt polgármester, szintén Simor-tanítvány. A klasszikus műveltségű, tudományosan képzett Helcznek és a prímással való baráti kapcsolatának köszönhetően Esztergom maradandó alkotásokkal gazdagodott. Az egyébként is nagy tiszteletnek örvendő polgármester akkor vívta ki igazán ismerősei, barátai, tagtársai elismerését, amikor egy alkalommal XIII. Leo pápa követe Esztergomba érkezett és Helcz Antal ékes latinsággal köszöntötte a főpapot, aki ezt hasonlóan viszonozva gratulált a városnak művelt elöljárójához. A tagok teljes létszámmal általában csütörtökönként, a napi munka után ültek össze egy-két pohár borra vagy sörre, hogy kedélyes tereferélés közepette állapodjanak meg olyan sorsdöntő kérdésekben, mint például a képviselő-választás. így tömörült Esztergom társadalma egy kalap alá, főként amikor megalakult Dóczy Ferenc pékiparos kezdeményezésére a polgári lövészegylet és új életre kelt az önkéntes tűzoltóság, illetőleg az akkoriban országos hírűvé vált esztergomi dalos egylet Bellovics István reáliskolai tanár kezdeményezésére. Amint Osváth Andor írja visz- szaemlékezéseiben, yolt a társaságnak egy rendkívül intelligens, ám nagyon szerény és csöndes tagja, bizonyos Schenkengel Antal. Egy alkalommal a Tarkaság köreiben épp az ő tiszteletére ünnepelték meg Antal napját, méltatva életpályáját, szorgalmát és erényeit. Ekkor Schenkengel Antal válaszolt a köszöntő szavakra és ő, aki soha beszédet nem mondott, általános meglepetésre tartott egy olyan orációt, mely telis-tele volt Arany János, Petőfi és más klasszikus költők idézeteivel. Bizony, amint Osváth Andor megjegyzi „ilyenek voltak a régi esztergomi iparosok és polgárok valamennyien. Bizonyság erre az, hogy például az országos iparos kongresszusokon, vagy a régi időkben híres esztergomi dalárdának idegen helyen történt szereplései alkalmával a küldöttek és képviselők fellépése, viselkedése, modora és felszólalása általános feltűnést keltett. Mi volt ennek a titka? Először az, hogy a családi életben választékos nevelésben részesültek, másodszor az, hogy általában a középiskolákból kerültek ki és azután vették át atyáik iparát.” Hiszen kinek lehetett volna kifogása Heischmann Ferenc szappangyáros, Laiszky János könyvnyomda-tulajdonos, Philip Konrád könyvkereskedő, Frey Ferenc vaskereskedő vagy akár Wanitsek Rezső cipészmester iskolázottsága, viselkedése, modora ellen, hogy csupán néhányat említsünk a végeláthatatlan névsorból. A Tarkaság társadalmi hovatartozástól teljesen független tagsága együttléteinek a legfontosabb célja maga az együttlét, az összetartozás érzése volt. Egytől egyig tanult, önmagára adó polgárai voltak Esztergomnak, egyek abban, hogy a közbékét óvni, a társadalom egységét ápolni, a város kultúráját, gazdasági haladását és javát közös összetartással fejleszteni kell. És a későbbiekben az apák nemzedékét a hűk követték, elfoglalták helyüket az egyesület tagjainak és a város polgárainak sorában, folytatván a munkát és a megegyezést, lett légyen szó közgazdasági problémákról, politikai megmozdulásokról, tisztújításról vagy a város szépítéséről, hogy méltó módon nyerhesse el Szent István városa a két világháború között minden tekintetben a „Virágos Esztergom” epitheton ornans jelzőt. eh IX. ÉVFOLYAM / 12. SZÁM 2011. ÁPRILIS 2. 23
