Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)

2011-05-21 / 19. szám

KULTÚRA HEl.YI HISTÓR

Elsumákolt sikkasztás

Az 1914-es év valóban nem a felhőtlen boldogság, béke és nyugalom esztendeje volt sem a nagypolitikában, sem az ország történetében. Esztergom lakóinak kedélyét a háborús hangulat mellett ráadásul még egy történet is lázba hozta, jelesül az úgynevezett Koksa-ügy.

A szabad királyi város képviselő-testü- lete a polgármester elnökletével, soron következő közgyűlésén elsőként arra kérte a város polgárait, hogy a haza iránti szent kötelességét mindenki viselje a szívén, majd örömmel köszöntötték az új pápát, XV. Benedeket és felkérték a hercegprímást, hogy tolmácsolja Esztergom üdvözlő szavait. Ezt követően a képviselők tárgyalták az alispán két véghatározatát, melyben állásából felfüggesztették és fegyelmi eljárás alá vonták Kottra Kálmán házipénztárnokot, Koksa Tivadar házipénztári ellenőrt, valamint szintén fegyelmi eljárást indítottak Huray Ferenc főszámvevő ellen. A pénztárban ugyanis mintegy 9200 korona hiányt fedeztek fel az illetékesek. Igaz, a vádak még korainak bizonyultak, hiszen bírósági eljárás híján pontosan nem lehetett tudni, ki is a hibás, ki az elkövető. A hónapokig tartó vizsgálat megállapította, hogy a város házipénztáránál sikkasztás történt, ráadásul a vizsgálódás előrehaladtával az összeg nőttön nőtt. Az is kiderült, hogy a pénzt Koksa Tivadar ellenőr „kezelte el”. Hogy a város biztosítsa a kárát, azt Kottra Kálmán pénztárnok ingatlanával biztosította, akinek a bűne az volt, hogy nem lépett fel kellően erélyesen az ellenőrrel szemben. Jellemző volt például, hogy valahá- nyan az utóbbi időben szemetet hordat- tak a városban, alig akadt közülük olyan, akivel a szemétszállítás díját ne kétszer fizettették volna meg. Miután a visszaélések bizonyítást nyertek a komáromi törvényszék vád alá helyezte Koksát, aki egyébként honvédhadnagyként vonult

be, de ott is állandó pénzzavarokkal küszködve ismét letért az egyenes útról. Végül lefokozva, civil ruhában, mint közembert hozták haza a helybéli járásbírósághoz, ahol kényszerűen hallgatta végig súlyos bűneinek felsorolását, hiszen bár korábban tekintélyes vagyonnal rendelkezett, úri passzióból annak nyakára hágott és méltó módon érdemelte meg a börtönbüntetést. Az ügy folyományaként a komáromi királyi törvényszék elrendelte az összes pénztári könyvek és iratok szakértői felülvizsgálatát, melyet Skrivanek Gyula pénzügyi számellenőr végzett.

A munka nagyságát jól jelezte, hogy az apró tételekből összeharácsolt pénz mértéke meghaladta a húszezer koronát már akkor, amikor a vizsgálat még közel sem fejeződött be. Az Esztergom és Vidékében a következő törvényszéki felhívás volt olvasható 1915. szeptemberében: „A komáromi királyi törvényszék vizsgáló- bírója hivatali sikkasztás büntette miatt Koksa Tivadar hivatalától felfüggesztett városi házipénztári ellenőr ellen a vizsgálatot megindítván, felhívom Esztergom város közönségét, hogy mindazok, akik Koksa Tivadar hivatali működése alatt a város pénztárába befizetést teljesítettek, de erről nyugtát nem kaptak,

IX. ÉVFOLYAM f 19

vagy akiknek ez időből a várossal, vagy a város kezelésében lévő alapítványokkal szemben még kifizetetlen követeléseik vannak, vagy bármely irányban magukat megkárpsítva érzik, az esztergomi királyi járásbíróság vizsgálatot teljesítő bírájánal, Forgách Béla királyi járásbírónál szerdán és szombaton a hivatalos órák alatt jelentkezzenek és ott panaszukat jegyzőkönyvbe mondják”. A fenti hirdetménynél szomorúbb falragasz (addig) még nem volt Esztergomban. A helyieken mindenesetre bizonyos hideg borzadály futott végig az ügy hallatán. Mindenki tudni vélt róla valamit, a kínos ügyet mégis mindvégig valamiféle mélységesen mély homály fedte. Az ügy mindvégig rejtegetett számos kellemetlenséget a város polgárai számára. „Ha nem volnának fegyelmezett emberek - írta a helyi sajtó - igazán felfortyanná- nak azon az indolencián, azon az ázsiai nemtörődömségen, azon az eléggé el nem ítélhető bárányi türelmen, melyet a város polgársága s még inkább ellenőrzése és számonkérésre hivatott képviselő-tes- tülete eme titokzatos üggyel, s következményeivel szemben mindezideig tanúsít.

Ám mint kultúremberek nem engedünk meg magunknak ilyen felesleges és hiábavaló érzelmi kitörést! Annyit azonban magunk meggyőzve is szeretnénk tudni, mi az oka annak, hogy a bűnös tisztviselő elleni vizsgálat annyi idő után még mindig nincs befejezve; másrészt miért nem tájékoztatta a város vezetősége a képviselő-testületet és a polgárságot teljes nyíltsággal a sikkasztás méretéről és megtörténtének módozatairól. Mind a két felvilágosítás követeléséhez teljes jogunk van; és csak szégyenünk, gyámoltalanságunk, ha nem követeljük! Ami pedig a város vezetőségének mélyen hallgató titkolózását illeti, erre nézve nem a legjobb a feltevésünk épp magáról a vezetőségről. Csakis azt gondolhatjuk, hogy a Koksa-ügy olyan lavina, mely többeket elsodorhat a városházán...” íródott mindez 1915-ben!

SI M 2011. MÁJUS 21. 23