Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)

2011-05-07 / 17. szám

KULTÚRA Szent Adalbertét az első érsekség védő- szentjévé tette. Az, hogy Esztergom az ország legjelentősebb településévé fej­lődött, főként annak köszönhető, hogy ide koncentrálódott a hittérítő papokkal együtt a nyugatról érkezett kereskedők és iparosok populációja. A fejlett árupi­ac kialakulását nagyban segítette a város dunai hajóforgalma és az, hogy a dunai rév itt vámhely is lett egyben. 997-ben, Géza fejedelem halála után István lett az ország vezetője, akit, miután a nyitrai hercegséget elhagyta a mai Bénynél, a Garam mellett épített hatalmas, hármas sáncgyűrűvel védett földvárban fejede­lemmé tettek meg. István innen indult Elvesztett 1888 decemberében Watzek Hugó főhad­nagy egy esztergomi kereskedésbe állított be váratlanul, elmondta, hogy már két alkalommal is járt ott, ám mindkétszer sikertelenül, pedig igencsak fontos köz­lendője volna. Bár a kereskedő ekkor látta életében először a fiatalembert, udvariasan az irodába vezette. Itt hamarosan kide­rült, mi is a célja valójában a látogatásnak. Watzek száz forintnyi kölcsönt akart kérni M.Gy.-től, mint elmondotta, nem is magá­nak, hanem édesanyja részére, aki beteg és éppen úton van. Mikor a kereskedő vilá­gosan értésére adta, hogy nem hajlandó semmiféle kölcsönt folyósítani az idegen­nek, a főhadnagy meglehetős neheztelések közepette távozott. A későbbiekben nyil­vánosságra került sikertelen próbálko­zást leginkább az tette kevéssé érthetővé, hogy ismerősei, barátai elmondása szerint Watzek jó házból való fiatalember, akinek nem csak gazdagok a szülei, de menyasz- szonya is előkelő származású. Esztergomi szállásadója Deszáth úrnő volt, Haynald Lajos kalocsai érsek testvére, akinek a kereskedőnél volt sikertelen próbálkozása után a főhadnagy elpanaszolta, hogy nagy bajban van, valahol elvesztett ezer forint­nál nagyobb összeget és emiatt végzetes sors vár rá, valakitől tehát hamarjában szereznie kell ezerszáznyolcvan forintot. Amint az Esztergom és Vidéke december 13-i számában beszámolt az esetről, a jólel­kű úrnő azonnal írt bátyjának, az érseknek „s részvétre gerjesztő vonásokkal ecsetelte 998-ban a lázadó Koppány ellen harcba, s serege élére Hont, Pázmány és Vecellin német lovagokat állította. Az említett Garam melletti várban gyűjtötték össze a hadsereget, melyre aztán döntő szerep jutott a Koppány elleni csatában. 1001- ben István királyt Esztergomban, a tudo­mány mai megállapítása szerint feltehe­tően a Szent István vértanúról elnevezett templomban koronázták királlyá. A história színesítése végett érdemes idézni Zolnay Lászlót, aki Szent Adal­bertról és Szent István királyról is ír művében: „Adalbert arra a helyre ment, amely egész Magyarországnak szék és fő városa. Itt pedig egy nagyon becsült becsület a bajba jutott főhadnagy szomorú helyze­tét. A kalocsai érsek, az ő testvére, meleg­hangú levelére azonnal azt válaszolta, hogy hajlandó az ezerszáznyolcvan forintot a főhadnagy megmentésére megküldeni, ha az illető összeg csakugyan elveszett”. Erre azonban már nem került sor, mert Watzek időközben jelentette ezredesé­nek az élelmezési pénzek közül rábízott összeg elvesztését. Az ezredes haladékta­lanul vizsgálatot rendelt el, a főhadnagyot pedig a kenderföldi hivatal egyik szobájába záratta. Attól kezdve a vizsgálat befejeztéig a bejárati ajtó és a kenderföldre néző ablak előtt állhatatosan egy-egy szuronyos őr teljesített szolgálatot. Igaz ugyan, hogy a történet hitelességét jobbára mindenki két­ségbe vonta, a tisztesség kedvéért a városi rendőrség még aznap kidoboltatta, hogy a „becsületes megtalálót” szívesen látják, ám ilyen ember nem akadt Esztergomban. A teljes katonai szigorral folyó vizsgálat résztvevői eleve kételkedtek abban, hogy a pénz az utcán veszett volna el, annak felkutatásán túl tehát mindenekelőtt Watzek főhadnagy összeköttetéseinek, előéletének és levelezéseinek igyekeztek utánanézni. Amint arra rövidesen fény­derült, a főhadnagy egyéb manipulációi szinte még terhelőbbek, mint a szóban for­gó összeg eltűnése. Kiderült ugyanis, hogy Watzek már hosszabb ideje megrendelé­sei kiegyenlítéseként nagyobb tételekben kapott kávét és egyéb fogyasztási cikkeket Triesztből, hiszen az esztergomi ezredhez IX. ÉVFOLYAM / J7. bálvány (ydolum) állt, amelyből gyakorta démonoknak szava szólalt. Ennek látásá- ra-hallására, imádására azidőben a kör­nyező helyekről sokan sereglettek össze. Amikor aztán ezt a bálványt mérhetetlen sokaság állta körül, Szent Adalbertus, a szent püspök, aki Krisztusért bátor lélekkel készült a halálra, bátran, a bál­vány papjainak szeme láttára felgyúj­totta azt”. A Zolnaytól idézett legendás bálványdöntés után Szent István király átvette atyja, Géza körkápolnás palotá ját, s ezzel egy időben megkezdte a Nagy­boldogasszonynak és bálványdöntő Szent Adalbertnek szentelt Bazilika építését. PÖLTL OXi ZOLTÁN kerülése előtt az ottani katonaiskolánál teljesített szolgálatot, mint oktató. Ebben a minőségében ismerkedett meg a jobb módú trieszti cégekkel, amelyek feltétlen hitelt adtak neki. Ám a megérkezett kávét és egyéb küldeményeket végül nem a ren­deltetési helyén, vagyis az ezredénél hasz­nosította, hanem saját céljaira értékesítette busás haszonnal, vagyis elsikkasztotta. De nem csak ilyen módon növelte napról napra terheit és készítette elő a bukását, hanem tekintélyes összegű kölcsönöket is kicsalt azoktól, akikkel mint szállítók­kal állott üzleti kapcsolatban. A részletes lajstrom összeállítása után a nyomoza­ti eljárás részeként a fiatalembert végül Komáromba szállították, ahol a katonai hatóság vette át. Hamarosan bizonyítást nyert az is, hogy a bejelentett összeg nem „valahol az utcán” veszett el, a hatóságok ugyanis megtalálták a főhadnagy szállásán a tükör mögé rejtve. Végül a Pozsonyban alakult katonai törvényszék ítéletet hirde­tett. Watzek Hugó főhadnagyot, aki Esz­tergomban a kincstár kárára sikkasztást és csalást követett el, kétesztendei súlyos fogságra és rangja elvesztésére ítélték. A történteknek köszönhetően a bukott és lefokozott főhadnagy már ott sem remél­hetett jövőt, ahol eddig nem utasították el a tönkrement vagy valamely ügyben elma­rasztalt katonatiszteket, például valahol a balkáni államokban. Az Esztergom és Vidéke értesülése szerint súlyos büntetését töltvén leginkább afrikai tervekkel kezdett foglalkozni. Elképzelhető, hogy fogsága után Afrikában kívánta helyrehozni azt, amit Európában elrontott. A sikkasztás mindenesetre már a kortársak szemében is ragályosnak tűnt, hiszen éppen az esz­tergomi Watzek-üggyel párhuzamosan a fővárosban is hasonló eset történt, szintén egy leleményes ötletből fakadóan és sikeres kezdettel csak éppen nagyobb tételben. VARGA PETER DENES > hidlap.net A korrupció és a trükkös csalók nemcsak napjaink híradásainak szinte minden­napos részei, mivel már évszázadokkal ezelőtt is felbukkantak szélhámosok a történelemben. A19. század végén Esztergomban is tevékenykedett egy trükkös, Watzek Hugó ráadásul a közemberektől, a kereskedőkön át a katonaságig min­denkit megpróbált átverni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom