Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-04-09 / 13. szám
fogta, fedélzetén Ráth Gusztáv III. tiszttel, Berrnhardt Vilmos szakáccsal, Stern Fanni ápolónővel és Lengyel Árpád hajóorvossal, csak túl messze voltak ahhoz, hogy azonnali segítséget tudjanak nyújtani. Amint az akkor nem sokkal több, mint 26 esztendős hajóorvos visszaemlékezéseiben leírja, hajnali 4 óra 20 perckor érkeztek meg a katasztrófa helyszínére. A Pilismaróti Hírekből Lukácsné Varga Eszter tollából néhány esztendeje megtudhattuk, Lengyel Árpád Pilismaróton született 1886. március 19-én a kisvárdai Weisz Ede és a dömösi Gutfreund Matild házasságából. Édesapja 1901-ben magyarosított Weiszről Lengyelre. Feljegyzései talán a leghitelesebb forrásai a mentésnek. „Az első mentőcsónakban, amely hozzánk érkezett, mindössze 25-en voltak. Hajónk kinyitott fedélközi kapuján lépcsőt eresztettek le a víz színéig, azonban a csónakban lévők a hidegtől dermedten mozdulni sem tudtak. Ezért a mi embereink csigára erősített ülőkékre helyezték őket, s egyenként húzták fel a hajóra. Körülbelül 3-4 óra hosszat úsztak a jéghideg vízben... Összesen négy halottunk volt. Őket tengerész szertartás szerint, vászonba csavarva, nehezékkel ellátva egyenként süllyesztették a tengerbe. Megkongatták a hajóhídon az árbockosárban lévő harangot, a Charpathia utasai és a szerencsétlen megmenekültek kalapjukat megemelve nézték a szomorú jelenetet és virágokat dobtak a tengerbe. A hajócsavar is megállt egy pillanatra és a félárbocra engedett lobogó is tisztelgett emléküknek! 705 lelket mentettünk meg...” Lengyel doktor és társai hősies helytállásukkal méltán vívták ki nem csupán a megmenekült hajótöröttek háláját. Ő maga amerikai, angol és több hazai kitüntetésben egyaránt részesült. Később a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületnél dolgozott, ahol 1927-ben kapott főorvosi kinevezést. 1940. szeptember 8-án hunyt el. A főváros példás gyászpompával búcsúzott tőle a Kerepesi temetőben. Neve összeforrt a Titanic történetével és a drámai véget ért hajó legendájával. KULTÚRA VARGA PÉTER DÉNES Esztergom felfedezése, avagy a hely története Esztergomi história filmen Több vetületét is az olvasók elé tártuk már az esztergomi helytörténetnek, ezúttal egy nemrég létrejött lehetőségre hívjuk fel a figyelmet. A NAVA (Nemzeti Audiovizuális Archívum) kollekcióban olyan összeállítást találhatunk Esztergomról, melyben a huszadik század első négy évtizedéből származó filmeken nézhetjük meg a város eseményeit. Külön öröm, hogy a filmfelvételek segítségével egy eddig sosem érzett hangulatát adhatjuk át a helytörténet iránt érdeklődőknek. sajtóban akkor hívott „Párkányi hídon” menetelnek át a magyar honvédek. A híradók készítői ekkor számos alkalommal jártak Esztergomban, a politikai, közéleti történések mellett leginkább az egyházi és a sportesemények miatt forgattak a Duna-parti városban, de több esetben a A Magyar Nemzeti Filmarchívum 2005- ben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával digitalizálta gyűjteményének egy részét. 115 játékfilm mellett az 1931-es első hangos filmhíradótól kezdve 1943-ig 597 darab filmhíradót digitalizáltak a szakemberek. A digitális kópiák ezután a NAVA külön gyűjteményébe kerültek. A gyűjtemény tavaly 26 darab néma filmhíradó felújított változatával gazdagodott az 1914 és 1924 közötti időszakból. Ezzel a bevezetéssel köszöntik a nézőket a www.filmhiradok.nava . hu oldalon, ott ahol az Esztergom címszót beírva harminchat filmfelvétel található a városról a múlt század első feléből. A korabeli filmrészletekből egy régi, szép korszak tárul fel a nézők előtt Esztergomról, amikor a félfeudális, félkapitalista államrendszerben működő társadalom ismert, jeles és kevésbé ismert szereplői fontos, kiemelkedő eseményeken vettek részt. Az egy-két perces múltbéli tudósítások a ma emberét arról tájékoztatták, hogy egyrészt, miként ma is, fontosak voltak a különböző társadalmi rétegek tagjai közötti érintkezések, a diplomáciai, politikai, egyházi és világi ünnepekről már nem is beszélve. Emellett kitűnik, hogy a filmek tanúsága szerint a 60, 70, 80 évvel ezelőtti időkben élt esztergomiak nagyobb hangsúlyt fektettek az emberi élet alapértékeinek elismerésébe, mindennapjaikat és ünnepeiket az Istenbe, az emberi erényekbe és a nemzeti eszményekbe vetett hit hatotta át. Érdekes érzés volt látni például a cirka 70 évvel ezelőtt készült hlmfelvételt, amelyen a Magyar Úszó Szövetség rendezésében megtartott „Úszó Hét” eseményéről számoltak be a tudósítók, és amely filmben az esztergomi Szent István Strandfürdőről készült rövid bejátszás, melyen jól látható, hogy a maihoz hasonlóan nézett ki a legendás uszoda. Ugyancsak igazi csemege az a híradórészlet, melyen az esztergomi vár 1937-es ásatásának eredményeiről láthatunk képkockákat, vagy a felvidéki területek visz- szacsatolásának évében, 1938-ban készült hím, amelyen látható, amint a korabeli művészet, illetve a kultúra volt a tudósítások tárgya. Az egykori híradókban a fent említettek mellett megnézhetjük Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás jubileumi ünnepségét, az esztergomi Árpádházi királyi palota feltárt maradványait, az 1939-es Szent István ünnepi körmenetet, a Rubik Ernő tervei szerint készült Európa akkori legkisebb repülőgépének próbarepülését Esztergomban, az 1944-es dunai árvizeket, Mindszenty József esztergomi érsek budapesti beiktatását, a Sobieski-emlékmü avatását, a Budapest - Esztergom vonalon megrendezett autóversenyt, az osztrák „Hazahas Arcvonal” ifjúsági táborát, a Turista Szövetség Szent Istvánról elnevezett országos vándorlásának helyi állomását és József királyi herceg esztergomi látogatását. HÍDLAP IX. ÉVFOLYAM / 13. SZÁM / 2011. ÁPRILIS 9. > hidlap.net 23
