Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-04-09 / 13. szám
KÖZÖSSÉG Gyaloglás Esztergomért vagy ámokfutás Esztergom ellen? Mao Ce-tung, a kínai kommunista történelem szellemileg máig elnyűhetetlen és legnagyobb emlékű vezéralakja, aki még sok tekintetben Sztálint is felülmúlta diktatúrájával, az 1930-as évek elején meghirdette a „hosszú menetelés” programját. A Kínai Kommunista Párt Vörös Hadseregének ez biztosította a szervezeti túlélést, de úgy, hogy a 370 napon át és több mint tizenkétezer kilométer hosz- szú menetelés alatt elvesztették az állomány 90 százalékát, mintegy hetvenezer embert. A győzelem megvolt, az eszme megmaradt, a párt túlélte a túlélhetetlent, a kommunisták győztek - a gigantikus méretű akcióban résztvevő emberek túlnyomó többsége azonban odaveszett. Mao Ce-tung és a Nagy Menetelés Megérte, gondolta Mao és megsimogatta mahagóni íróasztala sarkán lévő, saját magáról készült platinaszobrocskát. A fent leírt valós történelmi epizód és Mao Cetung kínai népvezér elégedettségét jelző elképzelt mozdulat talán nem véletlenül jutott eszembe most itt Esztergomban. A népfelségről beszélő Tétényi Éva és a közéleti porondon a közönség számára láthatatlanságba burkolódzó támogatói köre múlt héten meghirdette a „Gyalogolj - Te is - Esztergomért!” mozgalmat. Nem állítom, hogy Mao és Tétényi fajsúlyban egy serpenyőben lenne mérhető, de a „modus operandi” szempontjából ad egy pici átfedést. Már csak azért is, mert a meghirdetett esztergomi menetelés, melynek célja, hogy a Parlamentben átadják azokat az íveket, melyeken az esztergomiak azt írták alá, hogy újra választanák a helyi képviselő-testületet, részben baloldali szimpatizánsoktól, baloldali hangadóktól és baloldali szervezetektől is ékes. Ha pedig ismerjük a várostromok históriáit (ez Esztergomban azért alapeset), akkor tudjuk, hogy egy ilyen masszív kő erődítményt nemcsak erővel, de csellel is be lehet venni, nos, ami a választásokon a baloldalnak e városban még sose ment, az most e nagy meneteléssel összejöhet, megvezethetik, vezethetik Esztergomot. A megvezetés/vezetés opciói közül ki-ki döntse el, melyik találóbb „jó kommunistáink” esetében. Mert, hogy nézzük meg, hogy kik azok a prominensek, zászlóvivők, akiknek neve fémjelzi a Tétényi Éva által meghirdetett politikai gyaloglást, a helyi és a más fészkekből idesereglett baloldaliak, személyesen és tömörülve, szervezetként bejelentkezve a bakancsos happeningre. A már ismert internetes oldalakon, közösségi site-okon név szerint is megjelenítik magukat ezek a politikai szereplők. Az akcióhoz időben köthető polgármesteri bejelentésről, miszerint nem lesz több képviselő-testületeti ülés a helyi Fidesz-KDNP-frakció azt írta, hogy Tétényi tizenkilencre húzott lapot, nem is túlzás. Jegyezzük meg némi keserűséggel szánk sarkában, hogy sajnos a magyar közélet eltelt húsz évében bőségesen akadt erre példa, és volt, hogy be is jött annak, aki alkalmazta. Nem álom, de valóság: a város megterhelve a gazdasági mizéria, a válság, a hosszú távú beruházások megtorpanása okozta pénzügyi kátyúk és bombatölcsérek, majd az adósságrendezési eljárás miatti totális blokkolással, ezt követően politikailag kerül az impotensek lógó orrú sorába. A politikai impotencia, a március 31-ei képviselő-testületeti ülésen érte el kezdőpontját, amikor beállt a patthelyzet, a korábban megüresedett alpolgármesteri szék miatt lehetetlenné vált, hogy a plénum üléseit levezessék, hiszen a polgármester kijelentette, ő már csak egyszer teszi ezt, amikor a reorganizációs tervet kell elfogadniuk, amúgy nem lesz hajlandó másra. Egyes elemzők szerint a polgármester ekkor előre menekült, mert kiszivárgott, hogy a Fidesz-KDNP- frakció leváltását tervezte a március 31-ei ülésen, ezt a feltételezést több internetes fórumon is hirdették. Az ülések polgár- mesteri bojkottjaikor a többségi frakció tán bánta, hogy korábban nem adott alpolgármestert, és a helyi politikai pur- parlét figyelők közül többen úgy vélik, hogy az előző alpolgármester, Batyikné Csőke Ágnes LMP-s képviselő is azért távozott időben posztjáról, hogy ezzel a lépésével is kiszolgálja a Tétényi-cso- port taktikai érdekeit. Vajon így van-e? S vajon érzik-e mindazok, akik a politikai menetelés résztvevői szellemiekben vagy valóságosan is, hogy a város érdeke nem főként a baloldaliak kiszorítása, hiszen a demokrácia vélt vagy valós ideáljának ez a helyzet nem is felelne meg, hanem, hogy a többségi akarat szerint működjön Esztergom, s végre megtorpanjon a leépülés, és meginduljon a fejlődés. Mindennek ára van, tartja a szólás, s a tavaly ősszel még harsogva hirdetett „Fidesz: igen hídlap 2011. ÁPRILIS 9. / IX. ÉVFOLYAM / 13. SZÁM
