Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-03-26 / 11. szám
M KULTÚRA A kesztölci Reznyik Renátát pár éve már bemutattuk olvasóinknak, akkor mint ifjú költőnőt, aki egyéni hangulatú verses estjeiről, illetve nem egy esetben meghökkentő, de mindenképpen üdítő hangulatú modern költeményeivel híresült el. A Pázmány Péter egyetem hallgatója most egy másik oldaláról mutatkozik be, kiderült, hogy északeurópai utazásai során készített fényképei az adott ország bemutatását az építészet, a táj szépségével és egyfajta művészi fókuszálásból adódó részletkiemelésekkel végzi. Ül az ember a Facebook egyre terebélyesedő rendszerének szegletében, a saját kis oldalán, nézegeti az ismerősök hol jobb, hol rosszabb bejegyzéseit, hozzászólásait. Aztán egyszer csak meglátja egy fiatal lány facebookos képgyűjteményét, mely napról napra bővül, és eltátja a száját. A felvételek alapján felsejlik egy új generáció lábnyoma, melyet, ha nem is rögtön a Holdon, de Európában járva hagy. A Reznyik Renáta által készített fotók kapcsán számos kérdés felmerült az újságíróban, melyek közül egyre már az interjú készítése előtt megvolt a válasz: igen, ez a nemzedék már teljes valóságában megéli a szabadságot.- Mi a fent említett országokba tett utazásaid előtörténete, háttere, oka?- Szerencsére már gyerekkoromban sokat utaztunk a szüleimmel, de nem eleget. Két éve kiköltöztem Skóciába és hétvégenként ráéreztem a városlátogatások ízére, azt hiszem akkor kaphatott el a gépszíj, és azóta az utazás a hobbimmá vált. Sokáig nem tudok egy helyben megmaradni, egyszerűen ilyen típus vagyok és igyekszem minél többet látni a világból. Nem sajnálok belefektetni sem pénzt, sem időt, sem energiát, mert a sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy lényegesen megtérülnek.- Merre jártál, hol laktál, hogyan, mivel utaztál az egyes országokba?- Általában élek a internet adta lehetőséggel. Igazán érdekes embereket ismertem meg ennek köszönhetően. Szerintem a legjobb módja annak, hogy bennfentes és hiteles információkat tudjunk meg az adott város mindennapi életéről, a helyi emberekről, szokásaikról és nem utolsó sorban ők, mint nem kívülálló szerzők útikönyveinek tippjei, tudják a legjobb helyeket a környéken, legyen az kocsma, múzeum vagy egy lakatlan sziget, amit körbe lehet biciklizni. Ez az igazi kulturális tapasztalat, persze egy alapvető nyitottságot és bizalmat igényel... Legutóbb Koppenhágában bizonyosodott be, hogy a helyi tömegközlekedést a monumentális városszerkezet ellenére sem érdemes igénybe venni, hiszen minden apró utca rejt valami lefotózásra érdemeset, így a hosszú sétákra esküszöm és a térkép minimális használatára, mert eltévedni nagyszerű, főleg, hogy úgy autentikusabb helyeken kóborolhat az ember és nem csak zsúfolt bevásárló utcákon... Egyébként a fapados légitársaságok egyre bővülő járatkínálata kedvező az olyan hátizsákos turistáknak, mint amilyen én is vagyok.- Mivel töltötted ott az időt afotózáson kívül?- Szeretek megismerkedni helyi fiatalokkal, spontán szert tenni utazótársakra a vonaton és megosztani a tapasztalatokat bármilyen témában, vagy csak élettörténetekbe belehallgatni direkt-indirekt módon. Szeretek korán felkelni, hogy lássam a várost üresen, önmagában.- Milyen elképzelés szerint mentél az adott helyekre?- Szó szerint értem, hogy az élet egy nagy utazás. Ahogyan minden ember, úgy minden ország különbözik valamiben, ezeket a jellegzetességeket felfedezni, saját szememmel látni azokat a helyeket, amiket előtte képeken láttam és lenyűgöztek, számomra ez a legtöbbet adó életérzés.- Milyen géppel fotóztál? Van-e szakmai múltad fotózás tekintetében?- Az abszolút amatőr kategóriába tartozom. Egy általános iskolás korú, középkategóriás géppel fotózok. Többen mondták már, hogy illene beruháznom egy komolyabb darabra, de inkább utazgatom a pénzből...- A képekbőlúgy tűnik, mintha a fotózás lett volna a cél, de valóban így van-e?- A fotók a biogomon, a www.renkovic . freeblog.hu címen is fent vannak, de mellőzöm a szakmai oldalakra való feltöltést. Hiszen a fotóim az adott hangulataimat örökítik meg, amik megragadnak egy-egy vidéken és szeretném ezeket az impulzusokat átérezhetővé tenni mások számára, hogy kedvet kapjanak az utazáshoz. Nem utolsó sorban pedig a fotók „nemzetközi nyelvűek”, nem szükséges hozzájuk fordítás...- Tervezed-e, hogy fotóidat a szélesebb közönség is láthassa?- A közeljövőben örülnék, ha összehozhatnék egy kisebb kiállítás-félét Esztergomban. Hiszen a célországaim nem éppen a kedvelt, nyári üdülőhelyeket mutatják be, hanem például a kevésbé népszerű skandináv városokat... H3ESQ9 18 hídlap 2011. MÁRCIUS 26. / IX. ÉVFOLYAM / 11. SZÁM
