Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-03-12 / 9. szám
KULTÚRA SZTK ROOM embkrkk Interjú Kókoy Krisztina grafikus, textilművésszel Monumentális aprólékosság Március 3-án este ünnepség keretében Budapesten, az Andrássy út 112. szám alatti palotájukban, kiállításon mutatta be a KOGÁRT Kortárs Művészeti Gyűjtemény az elmúlt évi gyarapodásukat. Ezek között szerepelt Kókay Krisztina, az Esztergomi Művészek Céhének tagja, a Magyar Köztársaság Érdemes művésze, Ferenczy Noémi díjas grafikus és textilművész három jeles alkotása, köztük a 2000-es Millenniumra készült Palást I., amely 460-szor 210 centiméteres lenvásznon kézi festéssel megjeleníti az ezer éves magyar irodalom legfőbb remekműveit. A bemutató kapcsán különleges pályájáról és misztikus művészetéről kérdeztük az alkotót.- Mikor derült ki, hogy a képzőművészet ezen speciális, ritkán képviselt ágával foglalkozik majd, mint a textilművészet?- Számomra nagyon fontos volt a kezdet, az pedig Esztergomhoz köt. A Kocsis festőművész-rajztanár házaspár szakköreire jártam akkor gyerekként, az itt szerzett tapasztalatoknak köszönhettem, hogy bekerültem a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba. Nekem sokat jelentenek az esztergomi évek, esztergomi művésznek is tartom magam, s bár középiskolai, főiskolai éveimben már Budapesten éltem, mindig is visszavágytam Esztergomba, oda, ahonnét elindultam, ahol oly sok hatás ért, mely befolyásolta művésze - temet, ahol annyi szeretetet kaptam. Az Iparművészeti Főiskolára felvételiztem és 1967-ben diplomáztam textil szakon.- Tulajdonképpen a textilművészet egyfajta technika is. Ráadásul a többihez képest nem szokványos. Ezt az aspektusát, hogy kedvelte meg?- A főiskolán nagyon jó szemléletet és jó alapképzést kaptunk. Nemcsak textil- művész vagyok, de grafikus is. A Magyar Grafikusművészek Szövetségének tagjaként grafikáimmal díjakat is nyertem, például a Salgótarjáni Rajzbiennálékon. Legutóbb a Pilseni Nemzetközi Grafikai Biennálén a nemzetközi zsűri három munkámat válogatta be.- Az első jelentősebb elismerését 1984- ben kapta, a Művelődési Minisztériumi nívódíját. Már korai időszakától kezdve komoly elemzések tárgyát képezték művei, most már az interneten is olvasható analizálások szerzőit szembetűnően megihlették textilmunkái. Ezek egyikében hangzik ez az ominózus mondat, mely művészetéről így vall: „Aprólékossága monumentális.”. Ön szerint ezt, hogy kell érteni?- Először Jánossy György építész mondta azt az egyik korai kiállításomon, hogy „monumentálisak ezek a grafikák”. Ez azt jelenti, hogy nagyon aprólékos és bonyolult, sűrű az a kis rajz, amit aztán felnagyítok. Ösztönösen rajzolok. Jön egy feladat, és kiderül, hogy a kiírt témának pont megfelel a már sugallatszerűen éppen elkészült rajzom, amiből azután felnagyítva monumentális méretű textilkompozíció lett. Ez többször előfordult már. így volt a Palásttal is, amely egy 15 centiméteres rajzból született. Oláh János író, költő egyszer a megnyitóbeszédében úgy fogalmazott, hogy munkáim „belső lelki állapotról készült közvetlen jelentések”. Szerintem is így van. Azt próbálom meg érzékeltetni rajzaimon, textiljeimen, ami a szavakban ki nem fejezhető érzéseket, érzelmeket, gondolatokat, fájdalmakat, szárnyalásokat, titkokat jeleníti meg. Mindezt őszintén, a lélekből jövően. Szabó Magda mondta egy tárlatom megnyitóján: „Hallgassák meg az életgyónást, melyet ezek a képek közvetítenek”. A művészetnek egyfelől az a dolga, hogy saját eszközeivel fejezze ki a másként ki nem fejezhetőt és gondolkodtasson. Aki tapasztalt kiállítás-látogató, az megérzi, hogy valójában miről is szólnak ezek a nem könnyen érthető képek. Az a tapasztalatom, hogy sokan megértik, és aki megérti, annak sokat jelent. Egy pálya monumentális íve Kókay Krisztina 1967-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Mesterei Göllner Miklós, Vén Emil és Modok Mária voltak. Számos egyéni és csoportos kiállítása volt itthon és külföldön egyaránt, így egyebek közt Esztergom és Budapest mellett sok hazai városban, valamint Bécsben, Helsinkiben, Rómában, Frankfurtban, Münchenben, Eísenstadtban is. Köztéri munkái láthatók Esztergomban, Dombóváron, Keszthelyen, Budapesten és Vácott. Művei olyan közgyűjteményekben is megtalálhatók, mint a Keresztény Múzeum vagy a fővárosi Iparművészeti Múzeum. Szélesnek mondható a munkásságáról szóló írásos elemzések tára. Díjai közül kiemelkedik a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze kitüntetés, de emellett több hazai és külföldi elismerést kapott már. IX. ÉVFOLYAM / 9. SZÁM / 2011. MÁRCIUS 12. hidlap.net