Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-03-05 / 8. szám
Kedden egyáltalán nem lesz feltűnő, ha a férfiak megrohamozzák a virágüzleteket és egy szál virággal vagy egy bukétával sétálnak úticéljuk felé. Az már viszont a gyengébbik nem számára igencsak feltűnő lesz, ha elfelejtik, hogy március 8-a Nőnap. De persze ki tenne ilyet, mindenesetre Uraim, erre a napra ne kérjünk kimenőt! Március 8-a a Nemzetközi Nőnap, amikor az anyák, húgok, nővérek és lányok előtt tisztelgünk. Az ENSZ által számon tartott világnapon nemcsak maguknak a nőknek hódolunk, hanem azt a küzdelmet is felelevenítjük, melyet a nők évszázadokon át vívtak azért, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal és lehetőségekkel élhessenek. Már egyébként az ókori Görögországban megjelent a nők részéről a társadalmi szerepvállalás egyenlőségének igénye, amikor például Lüzisztrata a nemi élet megtagadását kezdeményezte, azért, hogy a férfiak befejezzenek egy háborút. A francia forradalom idején a nők „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavakkal menetelve közelítették meg Versailles-t a választójoguk elérése érdekében. A nőnap kialakulását azonban 1857. március 8-ai New York-i tüntetés indította el, melyen az emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követeltek textilipari nődolgozók. A mozgalom a 1866. szeptember 2. és 8. közötti I. Internacionálé első kongresszusán folytatódott, melyen határozat született a nők hivatásszerű munkavégzéséről. Ez a rendelkezés pedig annak az évezredes sztereotípiának kívánt véget vetni, mely szerint a nők helye kizárólag otthon van. Ezt követően az 1899. július 14-én kezdődő II. Internacionálén újra napirendre került a nők egyenjogúsága, Clara Zetkin hangsúlyozta beszédében a nők munkához való jogát, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. 1909-ben az Egyesület Államokban a női emancipációt demonstrálva meg is tartották az első nemzeti nőnapot, igaz akkor február utolsó vasárnapján. A nők választójogának kivívása érdekében az első nemzetközi nőnapról pedig a II. Internacionálé VIII. kongresszusa határozott, igaz pontos dátumát nem jelölte meg. A rákövetkező évben aztán Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban már megtartották az első nőnapot. 1917. március 8-án (a Juliánus naptár szerint február 23-án, azaz: február utolsó vasárnapján) Oroszországban nők a kenyérért és a békéért tüntettek, majd négy nappal később - ha nem is közvetlenül ennek a tüntetésnek a hatására - II. Miklós cár lemondott, és polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított a nőknek. Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma, melyet a legtöbb országban így március 8-án ünnepelnek. Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott, de 1914-ben már országszerte rendezvényeken ünnepelték a férfiak női hozzátartozóikat. A Rákosi korszakban aztán kötelezővé vált a nőnap ünneplése, melyet ekkor még különböző időpontokban tartottak, de végül 1948-tól szovjet mintára március 8-án tartunk mi is. Ezen a napon Uraim a szál virág mellett pedig megkülönböztetett figyelemmel, tisztelettel és bókokkal forduljunk minden nő felé! •MMMMMMMMI CÍMLAPON Kosztolányi Dezső Nők Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. .Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallók, nők, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más, s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekből aranyat mostam, igazi aranyat. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, deigazabbak a meddő gondolatnál, a büszke hazugnál, a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál. Hová is futhatnék én, kócos fejemmel, költészetemmel, rettenetesen cikázó tétovaságommal, ha nem volnátok ti, megértők, megbocsátok, elvtelen szentek, jámbor pogányok, bizonytalan jók, valóság hű sáfárjai. Ha varrtok, vagy vajat mértek, kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel, s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok, fölkacagok az örömtől, hogy vagytok, és én is vagyok mellettetek. Hozzátok kötözött engem a végzet, örökkévalóan, köldökzsinórral, azután a vágyak eleven kötelével, hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé, s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat. Nem egy, hanem mindegyik. Mindegyik leányom, mindegyik feleségem, mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem. Mindegyik anyám. IX. ÉVFOLYAM / 8. SZÁM / 2011. MÁRCIUS 5. > hidlap.net 23 FeltűNÓ-nap
