Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)

2011-02-19 / 6. szám

KÖZÖSSÉG „Akinek nincs humorérzéke, az mindenre képes”. (Peterdi Pál) Listák terítéken A héten két, a lista-ügyet boncolgató írással jelentkezik kamuhíradónk, amelynek célja nem több, és nem is kevesebb, mint a szórakoztatás. A „lista” egy kódolt üzenet, avagy ml a szösz az a a Thermofloc? Több változat is készült arra vonatkozó­an, hogy végül is milyen lista ez. Az eltelt időben számos cikk jelent meg „a listá­val” kapcsolatban. Véleményünk szerint ezek mindegyike tévedett, a közzétett irat ugyanis egy kódolt üzenet. Mindenki a sze­mélynevekre koncentrált, de számunkra meglehetősen hamar egyértelművé vált, hogy a papiros alján lévő egyetlen szó jelenti az írás kulcsát. Ez pedig a „Thermofloc” szó. Oknyomozói teamünk ebben az irányban kereste - és úgy véljük - találta meg a meg­oldást. Az internetes keresőoldalra beírtuk a Thermofloc szót, amelyre közel 20 ezer találat érkezett. Ezek között az egyiken ott is volt az említett kód, melyet egy építőipari hőszigetelő-rendszer leírásában rejtettek el. Itt olvashatjuk, hogy a Thermofloc többek között „nedvességszabályozó”, „kiemelke­dő hanggátlás”, „hézag- és hulladékmen­tes”, „süllyedésbiztos”, „nehezen égethető”, „környezetbarát” rendszer. Feltételezésünk szerint a „nedvességszabályozó” egy újkori szesztilalom, csak Esztergomra vonatkozó új szisztémáját jelzi, ezzel tartanák sakkba helyi politikusaink az alkoholt kedvelő sza­vazópolgárok errefelé is igen nagy táborát. A „kiemelkedő hanggátlás” egyértelmű­en a két tábor, a meggyesista és tétényista tömbök közötti lehallgatási, diktafonozá- si, poloskázási szokásokat helyezi majd új megvilágításba. A „hézag- és hulladék- mentes” jelző határozott utalás a politikai harc dinamikájára, melynek során egyik tábor sem óhajt átjárásokat egymás között, illetve a „hulladékmentes” utal arra, hogy a csörték folyamán „nem ejtenek sebesül­teket”. Mind a Meggyes Tamás, mind pedig a Tétényi Éva vezette tábor hiszi a maga igazát, a „süllyedésbiztos” kifejezés pedig arra szolgál, hogy egyértelművé váljon: a felek által ígért politikai megoldások meg­állítják Esztergom gazdasági mutatóinak zuhanását. A „nehezen éghető” a 2008-as gyújtogatások után pedig teljesen egyér­telmű arra nézvést, milyen anyagokat kell ezek után a politikusok házaiba beépíte­ni. A „környezetbarát” szóval mind a két oldal az LMP-vel való titkos paktumokat kódolta a szövegben, úgy tűnik a két pólu­sú törvényhozásnak mégiscsak szüksége van erre a magyar zöldpártra, főleg itt Esz­tergomban, ahol számos politológus sze­rint semmilyen politikai megnyilvánulás sem az, ami elsőnek látszik. Újabb lista, avagy mit rejt a s(z)éf? Újabb listák kerültek elő egy szupertit­kos önkormányzati széfből, amit ezúttal e rovat hasábjain szeretnék megfejteni. A listán - látszólag rendszertelenül - nem csak személyek nevei, de súlyos jelzők is szerepelnek a malactól kezdve az őrültig, de felbukkan a ledarálni és kicsontozni utasítás is. íme a lista: malackaraj, méz, para­dicsomsűrítmény, Horváth-féle fűsze­rek, gyömbér, újhagyma, egy közepes Cserép(tál), mungóbab, bors, fokhagyma, fehérborecet, chili, egy csomag Rafael-ó, cukor, savanyú káposzta, sonkahagyma, tejszín, só, egy Csomor-újhagyma, Erős- pista, egy Nagy-adag csibealapié, 30 deka darált be’jó dió, vajfvan a fején), liszt. A fentiek első körben akár egy furcsa receptnek is tűnhetnek, ám ennél sokkal többről van szó, akárki meglátja. Ha figyelmesen újra elolvassuk a szupertitkos irományt, akkor azonnal észrevesszük, hogy annak készítői súlyos információ­kat bújtattak el ebben. Nézzék csak: Erős- pista, egy közepes Cserép, Horváth-féle fűszerek, egy csomag Rafael-ó, és pláne mungóbab. Mun-gó-babü Látják már? Bizony, bizony, a lista gonosz készítői nem egy, hanem rögtön három receptet is elrejtettek a sorok között, amit azonban a magunkfajta, titkos dokumentumok feltárásában komoly rutinra szert tett írástudók gyorsan lelepleznek. Hja kérem, tudni kell olvasni a sorok között. Menjünk tovább: tudjuk tehát, hogy nem egy, hanem három recept rejlik a lis­tában,éspedig a káposztakrémleves bacon chipsszel és sonkahabbal, a pácolt bőrös malackaraj újhagymás mungóbabsalátával és a mágnás diós palacsinta. Látszik, hogy komoly munkát fektet­tek az illetők abba, hogy nehogy ezek a príma receptek kiderüljenek, nem vélet­len, hogy olyan időzáras széfbe rejtették, amely csak négyhavonta nyílik meg az avatottak előtt. Na most, ha tovább megyünk érde­kes lehet, hogy egyes hozzávalók nevét részben nagybetűvel írták, illetve szándékosan torzították azokat. Nem szabad azonban bedőlni ennek az átlát­szó trükknek, hiszen éppen az volt az alkotók szándéka, hogy ezzel eltereljék a figyelmet a kisbetűs(l) részekről. Só. Liszt. Fehér. Vékony. Ugye-ugye, mind­mind jól ismert családnevek, azok, akike lista lényegét adják, hiszen gyaníthatóan ők azok, akik hivatalosak voltak az elké­szített háromfogásos menüre, hogy ismé­telten szakzsargonnal éljek: a közös tálból csemegézésre, az együttes libalegeltetés­re, vagy az utolsó vacsorára. Ők tehát-e lista második (!) legfontosabb szereplői. A másodikak, mert az igazán fontosak valójában azok, akik nem is szerepelnek a listán, hiszen ki hinné el, hogy mond­juk egy bacon chipsszes-sonkahabos káposztakrémleves elkészíthető korian- der és borsikafű nélkül, de mondjuk a mágnás diós palacsinta is fura lenne rum és mazsola nélkül. Innentől kezdve viszont kitágul az uni­verzum a lehetőségek végtelenje előtt, avagy variációk egymást soha nem keresz­tező beláthatatlan sora elevenedik meg az avatottak számára azon tekintetben, hogy kik és miért nem szerepelnek e listán. Mert ők a lényeg, az igazi titok, a többi csak a már jól ismert kellék egy jó ki szaf­tos, esztergomi ebédhez. 8 * nti 2011. FEBRUÁR 19. / IX. ÉVFOLYAM / 6. SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom