Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-02-05 / 4. szám
KULTÚRA HELYI HISTÓRIA Esztergom felfedezése, avagy a hely története Az esztergomi szeminárium históriája (2. rész) Helytörténeti rovatunk aktuális részében folytatjuk a múlt héten megkezdett szeminárium históriája című írást. Ezúttal is a „Sapientia Aedificavit Sibi Domum” című kiadványból szemel- vényeztünk, mégpedig most Kelemen Imre írása alapján. Forgách Ferenc érsek, a 17. század hajnalán, amikor a szeminárium fennállása két évtizedig bizonytalan volt, újult energiával fogott hozzá a papnevelés helyzetének rendezéséhez. 1607-ben ösztöndíjat kért V. Pál pápától a magyar kispapok nevelésére a prágai, olmützi gráczi és bécsi szemináriumokban, valamint a római Collegium Germanicum et Hungaricumban. Halála után, 1616-ban, Pázmány Pétert nevezték ki esztergomi érsekké, aki 1637-ben bekövetkezett haláláig sokat tett a szeminárium ügyéért, ezért annak második alapítójaként tartják számon. A szeminárium addigi épületét idős papok otthonává alakíttatta és a Felső utcában egy nagyobb épületet rendeztetett be a papnövendékek számára, amelyet Szent Istvánról nevezett el. 1619-ben újra a jezsuitákat bízta meg a szeminárium vezetésével, a kanonokokat pedig kötelezte, hogy végrendeletükben fele hagyatékukat a papnevelés céljára írják. II. Ferdinánd császártól is komoly anyagi támogatást eszközölt ki. Pázmány A szeminárium első háza Nagyszombatban A szeminárium 1566. évi alapítólevele Péter a szemináriumot a káptalan gondjaira bízta, s első rektorául Szécsényi Györgyöt (későbbi esztergomi érseket) nevezte ki. 1631-ben szabályzatot adott ki a következő rendelkezésekkel: az intézmény rektora mindig az esztergomi kanonok legyen, aki negyedévente jelentést tesz a káptalannak; növendékeket csak az érsek vehet fel; a kispapok fekete öltönyben járjanak; aki belép a szemináriumba, az három hónap próbaidő után komoly elkötelezettséget vállaljon, hogy tanulmányait elvégzi és felszentelteti magát, ha nem esztergomi főegyházme-' gyés, szentelése után legalább három évet töltsön el a főegyházmegye szolgálatában. A kiadott verdikt megkívánta a napi imádságot, szentmisehallgatást, vasárnap a város valamelyik templomában a misehallgatást. Pázmány Péter komoly gondot fordított a kispapok zenei képzésére is, s aki ügyes volt a zene valamely terén, annak ösztöndíjat űzetett. A fő szempont természetesen a lelki képzettség volt, a hittudományokból inkább csak a gyakorlatiasabb tárgyakat tanulták. A jobb képességűeket Pázmány Rómába vagy Bécsbe küldte továbbtanulni. Pázmány Péter munkássága következtében a növendékek száma évről évre gyarapodott, 1674-ben már 58 volt. A Pázmány által berendezett intézet 1683-ig a káptalani utcában volt, amikor is a Thököly-féle felkelők elfoglalták, kifosztották és felgyújtották Nagyszombatot. Majdnem az egész város a lángok martaléka lett, így a szeminárium épülete is. A ház csak hat év múltán épült fel újra, amikor a papnevelés folytatódott itt. 1713-ban a papnevelde átköltözött gróf Eszterházy Józsefnek, a Szent János utcai házába, melyet egy esztergomi kanonok vásárolt meg négyezer forintért, s ettől kezdve zavartalanul folyt a nevelés egészen 1761-ig, amikor Barkóczy Ferenc érsek alatt újabb változás kövezett be. Az érsek felmentette a jezsuitákat a szeminárium vezetése alól, a nevelést az egyházmegyés papokra bízta. Barkóczynak ezenkívül nagy terve volt, hogy az egymás mellett működő szemináriumokat egyesítse, s azokat Esztergomba költöztesse, de ennek csak egy részét tudta megvalósítani,' amikor a Marianumot sikeresen egyesítette több kisebb neveidével. Ettől kezdve működött Nagyszombatban a szeminárium és a Marianum. Mária Terézia és II. József uralkodása alatt a szeminárium csaknem megszűnt. 1777-ben Mária Terézia a nagyszombati tudományegyetemet (a mai elte elődjét) a hittudományi karral együtt Budára helyezte, s Nagyszombatban csak húsz alsóbbéves növendék maradt, köztük Rudnay Sándor, későbbi prímás is. 1784-ben II. József megszüntette a budai szemináriumot, mert koncepciója általános szemináriumok felállítása volt, az esztergomi kispapok a pozsonyi általános szemináriumba kerültek, ahová a császár több egyházellenes, sőt hitetlen világi tanárt neveztetett ki. II. József 1790-ben bekövetkezett halála után az egyház fellélegezhetett, a püspökök újra nyithattak egyházmegyei szemináriumokat. 1802-ben a szeminárium újra Nagyszombatba került, ekkortól a Marianumban az alsóévesek, a Stephaneumba a felsőévesek kerültek. Rudnay Sándor, aki a szeminárium rektora volt 1806-tól 1808-ig, esztergomi érsekként legfőbb feladatának az érsekség és a káptalan visszaköltöztetését tartotta Nagyszombatból Esztergomba. Ennek megvalósítása érdekében Pach János tervei alapján megkezdte az esztergomi Nagyszeminárium építtetését. A szemináriumot 1850-ben áthelyezték Esztergomba, ahol a vízivárosi kolostorban kaptak a növendékek ideiglenes helyet. A végleges költözés a főszékesegyház felszentelése után tíz évvel, 1865-ben történt. Ekkortól működik egy intézményként az addigi Stephaneum és Marianum, és ekkor alakult ki a szeminárium hagyományos intézményneve. 3 Iliül 2011. FEBRUÁR S. / IX. ÉVFOLYAM / 4. SZÁM
