Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-11-17 / 35. szám
KÖZÖSSÉG / CÍMLAPON Gondolatok a bölcső mellől A karácsonyi ünnepek idején a rosszat legyőzve inkább a jó jut eszünkbe. Remélhetőleg így van, hisz így kaptuk szüléinktől, nagyszüleinktől. Esztergom újra karácsonyra készül, s az adventi, karácsonyi készületek és maga a teljes ünnep lelki és testi valónkat is átalakíthatják. Ezt hivatott szolgálni az a sorozat, mely- lyel a Széchenyi téren találkoztunk, találkozunk az adventi gyertyagyújtásokkor, erről szól a Szenteste, a karácsonyi ünnep, erről prédikálnak a templomokban, s bízzunk benne, hogy erről beszél a feldíszített fenyőfák fénye mellett megtartott ünnepi családi vacsora és ebéd. Hagyományainkhoz tartva magunkat, ezúttal is a történelmi egyházak képviselőit kértük arra, hogy a Megváltó Jézus Krisztus születésére készülve osszák meg olvasóinkkal igemagyarázataikat, gondolataikat. Harmat Gábor, Belvárosi plébánia: Az adósunk Az idei évben aligha volt többet emlegetett szó ennél: „adósság”. Hallottunk államadósságról, lakossági eladósodottságról, városi adósságról, az Euro-zóna adósságválságáról, a bankok felé való eladósodottságról és a bankok adósságairól, hallottunk devizaadósságról, forint alapú adósságról, stb. Most már mindent tudunk a témáról. Tudunk arról, ki a jó adós, és ki a rossz adós. Jó adós az, aki tud fizetni, ezért hitelképes. Újabb és újabb adósságokat vehet föl. Rossz adós az, aki már senkit nem talál, aki kölcsönt adna neki, így fizetésképtelenné válik. Papként, így Karácsony felé közeledve, talán két szempontot tennék hozzá mindehhez. A Szent írás nyelvhasználata szerint a bűn Istennek való adósság. Nagyjából ugyanazért követünk el bűnt, amiért adósságot veszünk föl: úgy gondoljuk, erre most szükségünk van, hogy az életünk rendben follyék vagy éppen kiteljesedjen. Mennyivel kényelmesebb valakitől elzárkózni, mint komolyan meghallgatni! Mennyivel egyszerűbb belekeveredni valamilyen zűrös társaságba, mint egyedül kívül maradni! Mennyivel gyorsabb, olcsóbb valamilyen munkát rosszul elvégezni, mint jól. Mennyivel egyszerűbb így az életünk. Csak rajta ne csípjenek... Ha - akár egy szentgyónásra fölkészítő lelkitükörrel kezünkben - végiggondoljuk bűneinket, mindig az fog föltűnni, hogy valami nehezebbnek tűnő helyett választottuk a könnyebbik utat. Akárhány esetben az is föltűnik, hogy a könnyebbnek tűnő út valójában nehezebbnek bizonyult. Isten hídlm számonkérte adósságunkat, és mi fizethettünk. Többletmunkával a rossz munkáért, másnapossággal az iszákosságért, magánnyal a figyelmetlenségért, stb. stb. Istennek azonban egyértelműen rossz adósai vagyunk. Ahogy a nagy mai adósságválságban az emberekkel szemben, úgy Istennel szemben is véges a hitelünk. Túl sok bűn, túl sok adósság nyomja lelkünket, és végül fizetésképtelenné válunk. „Ostoba, még az éjjel számonkérik lelkedet” - mondja Isten a fölfuvalkodott gazdagnak. Ebben az általános emberi tapasztalatban, amit az idei válságév vastag piros vonallal aláhúzott, mégis van egy hatalmas titok, és ez a másik szempont, amit papként tennék hozzá a témához. Szent Ágoston így mondja el: „Hűséges az Isten. Adósunkká tette önmagát, nem azzal, hogy tőlünk kölcsönzött volna valamit, hanem azzal, hogy oly nagy dolgot ígért nekünk.” Karácsonykor mindegyikünk, minden ember egy hatalmas ígéretet, egy Istentől jövő adóslevelet kapott. Fiában Isten megkegyelmezett nekünk. Eltörölte adósságunkat, eltörölte bűnünket, és magát tette olyan személlyé, akitől mint számunkra fizetendő adósságot, sóvárogva leshetjük az üdvösséget. Mert Ő jó adós. Talán az egyetlen jó adós, aki a maga idejében mindenkinek megfizet. A Gyermek, aki Karácsonykor megszületett, a mi kegyelmünk, a mi üdvösségünk záloga, ezért ünnepeljük évezredek óta. Őrá és csak őrá lehet életet építeni. Aki elfogadja Istent adósának, jöjjön, ünnepelje velünk a szerencsét, ami érte. A Belvárosi Templomban éjféli misén, és másnap a délelőtti szentmiséken a Vízivárosi Templomban 8:30-kor, a Belvárosban tomo-kor és ii:30-kor hálát adhatunk a kegyelemért, amit Istenünktől kaptunk. 4 2011. DECEMBER 17. / IX. ÉVFOLYAM / 35. SZÁM
