Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)

2011-11-19 / 33. szám

KÖZÖSSÉG Most persze nézzük a torzókat és bosz- szankodunk, hogy a nyakunkon marad­nak így, ahelyett hogy Esztergom neve még jól csengene a pályázati pénzek osz­tásánál, de hát ez is ment a lecsóba a sza­bad akarattal együtt. Júniusban írtunk már arról, hogy elha­talmasodik az „aki nincs velünk, az az ellenségünk” gondolat, ami már szintén beigazolódott, hisz a polgármester asszony tábora legalább olyan kirekesztő, vagy tán jobban is, mint kritikájuk alanyai. A személyi kultusz mellett sem lehet elmenni; mikor ezt először leírtuk, kap­tunk hideget-meleget, pedig akkor még csak az mszp majálishoz és a vagyonfel­osztásért vándorló cipő művészeti auk­ción való felajánlásán csodálkoztunk. Azóta a helyzetet nem igazán tompította a Tétényi Tériek megalakulása, a könyv, ami Jeanne D’Arc-ként azonosítja, az Esz­tergom királynője elnevezés, de a fogyó­kúrát is szolgáló közös séták. Egy biztos, ha Meggyes Tamás anno ezek bármelyikét megtette volna, mindenki zacskóért kap­kodott volna, szóval ennyit arról, hogy mi az igazi személyi kultusz. Nagyon figyeltünk arra, hogy a múltat ne bolygassuk, hiába írnánk róla bármit is, hiteltelen lenne, hisz tagadhatatlanul a Hídlap Meggyes Tamás polgármester ötlete nyomán indult útjára. Szóval ha hurrá-lap voltunk, mit is mondhatnánk a múltról? Nem voltunk a „rendszer kegyeltjei” (akiknek abban az időben úgy mond jobban ment, már máshol vannak), végeztük a munkánkat. Nem mentünk anno a dolgok után igaz, a Hídlap sosem volt oknyomozó „kékfény” lap, egy kul­turális-közéleti magazinnak indult, a lehetőségekhez képest igyekszünk is annak megtartani. De ha választhat­nánk Esztergomban mikor volt jobb élni, mikor volt a városnak jobb megíté­lése, hát nem nehéz a válasz: akkor. De ahogy Paulo Coelho egyszer zseniálisan megfogalmazta az idő nem magnósza­lag, amit oda-vissza lehet tekerni. Szóval nem sírunk vissza igazán de gyászoljuk Esztergom kivívott büszke címkéjét, és nagyon sajnáljuk, hogy most a kéthar­mados fidesz kormány alatt egy grammot sem tudunk profitálni. El lehet felejteni, hogy hozott anyag­ból dolgozunk, és vizionizálhatunk olyan világot, ahol hétfő esténként a város nő lakossága kukoricát fon a polgármes­terrel, a férfiak füvet nyírnak, és nagy békességben élünk, de ez az állapot nem elérhető, és ezen az egy négyzetméterre jutó tüntetése számának emelkedése sem segít. Sőt. Szóval lehet dobálni a követ a Hídlapra, de amiket írtunk, abban egyre többfelé bebizonyosodik, hogy igazunk volt. Az új polgármesteri munka nem hozott jót sajnos. Ja hogy szembeállt vele a testület, és leszavazták sok esetben? Hát igen, az már csak ilyen, amikor kisebbségben van valaki egy a hatalmi rendszerben. Erre valók a politikai lobbik, taktikák, ügyes hajózás a sziklák között. Ehelyett sajnos lett dac, zsarolás, szabotálás, látványpo­litizálás, jó sok PR munka - ami pont csak rontott az amúgy sem rózsás helyzeten. A polgármestert nem az alapján ítéltük meg, hogy mit nem engedett meg neki a testület, hanem kizárólag a saját tettei alapján. Szóval nem az történt, hogy a testnevelés órák eltörlését számon kér­nénk rajta, hogy miért nem tudta meg­oldani, semmi olyat, amihez testületi döntés kellett, tehát nem rajta múlt. Csak azt, amit Ő tett. Azt gondolom kezd megérni az a gon­dolat, hogy Esztergomnak egy jobbol­dali, a kormánynál eredményeket elérni tudó vezető kellene. És sok-sok pozitív hír a megmaradt értékekről, több belső egyeztetés, mint kifelé harsogás... Enged­ni kéne, a lehetséges megoldások közül (a testület oszlatás láthatóan nem volt az) olyat kéne választani, hol az enged, aki­nek könnyebb... És persze most jöhet, hogy ez a hazug Hídlap. De az idő minket igazol, egyre- másra buknak ki egykor Tétényi Évát támogató gondolkodókból, véleményfor­málókból azok a gondolatok, amelyeket korábban már megfogalmaztunk. Nem arról van szó, hogy vissza kellene fordul­ni az előző tíz évhez, hanem arról, hogy tovább kellene lépni az elmúlt egy évtől. Tavaly óta ugyanis semmit nem javult, sőt, inkább romlott a helyzet, talán ugyanaz lett, amit az előző érában kritizálnak, túl sokan lettek anyagilag kiszolgáltat­va, vagy érdekeltté téve a rendszerben. A polgármester asszony is már valószínű­leg „sokat ér”, hisz tudjuk az önkéntesek is esznek, isznak és laknak, szóval az is pénzbe kerül, lapot fenntartani is pénzbe kerül, és a fűkasza se megy benzin nélkül, csakhogy néhány dolgot említsünk. Szóval „hurráhangulat” ide vagy oda: nem a korábbi rendszer visszaállítása a megoldás, az az idő lezárult minden ered­ményével és hibájával együtt véglegesen elmúlt. A jelenben azonban vannak elvá­rások, azon lehet változtatni, csak végre jó irányba kellene mozdulni: az elmúlt egy év nem erről szólt, s éppen itt az ideje annak, hogy egyre többen ráébrednek arra és kimondják, hogy bár az adósság egy örökölt adottsága volt Esztergomnak, az, amit erre rálapátoltak az elmúlt egy évben, egyálta­lán nem csak a „tizek” felelőssége”. Sőt... <V PRIMAS PINCE Asztalfoglalás: 33 541-965 /541-966 info@primaspince.hu www.primaspince.hu Borvacsorák a Prímás Pincében Novemberben a 2004-es év bortermelője TAKLER FERENC hozza el Esztergomba a szekszárdi borvidék többszörösen díjnyertes borait. Kóstolja meg a Takler féle Syrah Reserve 2008-as évjáratát vagya XII. Pannon Bormustra„Csúcsborát", a 2007-es Szekszárdi Bikavért! A borok ízvilágát a Platina Táncstúdió művészei táncban is megjelenítik. Találkozzunk újra november 23-án 19 órakor a Takler Pincészet borvacsoráján a Prímás Pincében! IX ÉVFOLYAM / 33. SZÁM / 2011. NOVEMBER 19. > hidlap.net i

Next

/
Oldalképek
Tartalom