Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-09-24 / 29. szám
KÖZÖSSÉG Tétényi Éva egyik fontos szócsöve, Váczy István (a Hídlap korábbi, a fideszes többség által favorizált főszerkesztője), Tétényi jelenlegi sajtosa pedig az oldal egyik gyakori szerzője. De van más rosszízű fordulat helyi média szinten, egyes, a politikai boszorkánykonyhák szellőző- nyílásain kiszökkenő pletykagőzökbe szimatolók szerint a szocialista média- birodalom pénzeli az újonnan felállt esztergomi tétényista propaganda gépezetet, a Civilhetest és társait. Amivel - ha igaz - ettől függetlenül nem az a baj, hogy vannak - mert a pluralizmus szót mi még elfogadtuk Pozsgay Imre bácsitól - hanem az a gond, hogy ezek a hagyományos és internetes médiumok egy sosem volt esztergomi győztes baloldalt támogatnak működésükkel. A legnagyobb felelősség mégis a csúcs- díszé, a többszörös személyi kultuszt építeni hagyó „városasszonyé”. Tétényi Éva ugyanis azóta már volt minden, a baloldal Jean D Arc-ja, Orbán Viktor 2014-es riválisa, „Esztergom királynője”, idült baloldali publicisták szerint akár az Egyesült Államok elnöki posztjáért eséllyel induló jelölt is, de a tétényisták egyik értelmiségije sem pisszent vagy szisszent fel ezekre, nem mondta, hogy gyerekek, ez már kicsit sok lesz ám, ez már nem úgy vicces, mint a „Tétényi tér”... Tétényi Éva egy jó képességű politikus, jellegzetes, sokakban rokonszenvet is keltő stílussal, külső és belső tulajdonságokkal. Mindez stimmel is, mert valóban kevés az intelligens női politikus, de a baj az, hogy feltűnése óta Esztergom leromlásával egyenesen arányos az új politikai helyi tömb szerzési vágya. Néhány hete indult el egy újabb ötletelésük, melyben már nemcsak Esztergomra terjesztenék ki a szerintük új politikai paradigmával kapcsolatos elképzeléseiket, utópiájukat, hanem országos mozgalommá tennék azt. Nagy gyötrelmet hozott Tétényi Évának, hogy egyszer kitűzte a függetlenség jelvénykéjét őszi kiskabátkája hajtókájára, mert azt onnan nemigen lehet már levenni, miközben a baloldal enigmájává vált, így folyton magyarázkodásra szorul. Magyarázza is folyton-folyvást, hogy ő nem baloldali - a baloldali orgánumokban, a szocik egy-egy lapírója meg is interjúvolt- ja erről, hogy akkor most lesz-e ő országos baloldali politikus. Ugye lesz. Sokan dolgoznak ezen otthon és külföldön, amúgy jó internacionalista módjára. Sokunk által sokáig tisztelt és kedvelt Bartus László, aki emitt még a jó emlékű Petőfi Művelődési Házban és a Petőfi Moziban, illetve a tanítóképző főiskolán is dolgozott, majd a Hit-gyüli és némi idegrendszeri kiborulás, meg 168 órás szoc-lib politikai újságírás után a tengerentúlon vetődött partra, s így újbóli hazámfiaként az Amerikai Népszava főszerkesztői székéből támogatja a polgármester bal-sorsát, egyben jellemzően mocskolva rendszeresen a nemzetikeresztény kormányt cikkeiben. mismásolni, „felejtéssé” kell tenni. Ha a valóság nem igazodik a vágyainkhoz, akkor találjunk ki mást, ha Esztergom nem akar baloldali lenni, akkor azzá alázzuk - így megy ez náluk. Körülbelül ez lehet az alapgondolat: minden korábbi közmegegyezést fel kell rúgni, minden törvényt, minden megállapodást, ha az nem felel meg az új hatalmi törtetők kedvének. Vesszen minden az ellenállás romantikája érdekében. Régi praktika az anarchia idején, a képzeletbeli vagy valós molotov koktélokat nem lehet egy pontra dobni, a lángok martalékává válhat sok minden más is. Esztergomban az elmúlt évben gyakorlatilag majd mindennel így lett, amit megtartani kívántunk még a választások előtt. Sutba került a szellemi- és pénzi hitel, a működés, a közbékesség, a szolidaritás, a közmegértés, a közéleti párbeszéd és a tisztaság. Pedig többen vannak azok, akik még emlékeznek, hogy miként jutottunk el a mosta-- ni időpontig, az a bizonyos „anti- Cavinton” nem mindenkinél működik. Nem feledtük az 1945 utáni rezsim kijózanító és nem felszabadulást hozó uralmát, az 1956-os forradalom világra szóló, de mégis magányos fáklyalángját, a Kádárrendszer egyre puhuló, kispolgári tömegeket gyomrukon át magához édesgető diktatúráját majd keserédes bukása utáni úgynevezett rendszerváltás álmából lett kialvatlanságát sem. És élnek mindennek esztergomi fejezetei, melynek most egy csúfondáros, komor és vészjósló korszaka termett meg. A kavargó közérzelmek, alanyi forradalmárok tündöklése és pártmutyik után sokan hisszük, jönni fog egy feloldás, hisz ha tatár, török, német és ruszki után még mindig itt vagyunk, így ez sem fogja elvenni jókedvünk reményét. Mészáros Tibor Minden napra jut egy mese, s Tétényi népmeséi hősöket középpontba állító beszédeinek alakjai megelevenedtek. A hősök egy része valóban hős, még ha hétköznapi is, kétkezi munkával, szabadidejét feladó dolgozó pártkatona, igaz álruhában. Olyan láthatatlan mentében, melyről maga sem tudja, hogy rajta van, a szimpatizánsok jelentős része ugyanis nem tudja milyen politikai machinációk mentén fortyog a már említett boszorkánykonyhák üstjeiben a szándék zavaros állagú levese. Nem tudják, mert titok, hogy mi végre működik a tétényista gépezet, s páran önös vélt/valós sérelmeik, vesztett életük csorbáinak kiköszörülését látják a „Bottyán-palota forradalomban”. Nem tudják, hogy ha zarándoklatra hívják őket Esztergomért, akkor annak „végpontja az mszp majálisa” lesz (idézet Tétényi Évától), nem tudják, hogy mert a mai napig titok, hogy mi is hangzott el azon a megbeszélésen, ahol Nyíri képviselő jelenlétében és a Mesterházy- Gyurcsány-Lendvai hármassal találkozhatott a színfalak mögött Esztergom első asszonya. A találkozóról kiadott fényképek arról tanúskodnak, jó hangulatú, elvtársi (?) volt a találkozó. Titok az is, hogy miért kell a törvényes választásokban foglalt többségi demokráciát semmibe venni, a választások után is kampányolni. Persze érthető, hogy, amikor kiderült, hogy a „Fidesz igen, Meggyes nem!” szlogen balfogás volt, akkor ezt a tévedést el kell „...EZEK A HAGYOMÁNYOS ÉS INTERNETES MÉDIUMOK EGY SOSEM VOLT ESZTERGOMI GYŐZTES BALOLDALT TÁMOGATNAK MŰKÖDÉSÜKKEL"
