Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-11-06 / 41. szám
GÁBOR ÉVA önzetlen segítéséről szóló történet, mely szerint Márton egyszer a katedrális felé sietett szentmisére, amikor egy alig betakart koldussal találkozott. Egy kísérőjét elküldte ruháért, de még mielőtt visszatért volna, Márton levetette saját meleg ruháit, és ráadta a koldusra, a szegény embernek szánt zsákszövetből készült öltözetet pedig ő vette magára, és ebben vonult be a templomba. Márton 397. november 8-án halt meg Candes-ban, és november 11-én temették el Tours-ban, így a 461. évi tours-i zsinat rendelkezése értelmében ezen a napon tartják Szent Márton emléknapját. Mártont már életében is szentként tisztelték, így természetes volt, hogy sírja zarándokhellyé vált. 476-ban bazilikát építettek nyughelye felett, amely 997-ben leégett, de a 11. században újjáépítették. Márton holttestét is ereklyeként tisztelték, a 15. században arany ereklyetartót készítettek számára, de amikor a hugenották 1526-ban kifosztották a templomot, ez is és a csontok nagy része is eltűnt, vagy megsemmisült. A most látható síremléket 1863- ban emelték, a jelenlegi bazilika pedig 1886 és 1902 között épült. Márton csontjait ma a Saint Gátién katedrális és a tours-i Szent Márton bazilika őrzi, egy kisebb koponyacsontot pedig szülőhelyén, a szombathelyi székesegyházban őriznek 1913 óta. Libasült, újbor és lámpások Márton napja a népi kalendáriumban is jeles napnak számít, melyhez sok népszokás kötődik. A hagyomány szerint ez a tél kezdete, az első hópelyhek megjelenésének napja. KÖZÖSSÉG A falusi gazdálkodásban ilyenkor zárták le a tavasszal, Szent György napjával induló mezőgazdasági munkálatokat, ilyenkor terelték be a legelőkről az istállókba az állatokat, miközben a pásztorok kezükben vesszővel végigjárták a házakat, köszöntőt mondtak, cserébe ajándékokat kaptak. A állattartók a tél kezdetén ágat szúrtak az istállók, disznóólak tetejébe, hogy megvédjék a jószágot a pusztulástól, tavasszal pedig ugyanezzel az ággal terelték ki az állatokat. Mivel Márton nap beleesik a Szent Mihály napjától Katalin-napig tartó Kisfarsang időszakába, ami az őszi munkák, mint a szüret és a kukoricafosztás ideje, ezért nem állnak távol tőle a gasztronómiai élvezetek, a lakomák és a bálok sem. Hagyományosan ez volt az újbor kóstolásának napja, és ekkor vágták le először a tömött libákat, az úgynevezett „Márton-lüdakat” is, amihez szintén számos hiedelem és babona kapcsolódott. Aki nem vett részt a libalakomákon, semmi jóra nem számíthatott, hiszen Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik a mondás szerint „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Nagy szerepe volt az újbornak is, amelyből szintén jó sokat kellett inni az erő és az egészség megőrzése érdekében. Az ebédet Márton napján, vagyis 11. hó 11-én 11 óra 11 perckor volt a legszerencsésebb feltálalni. Az elfogyasztott liba csontjából a várható időjárásra következtettek a régiek: a fehér és hosszú csont havas, a barna és rövid csont pedig sáros telet ígért. A Márton-napi időjárás is előjelezte a várható telet: ha Márton fehér lovon jön, enyhe lesz a tél, ha barnán, akkor viszont kemény, vagy „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál” Az elmúlt években Magyarországon is kezd elterjedni a német nyelvterületen a 19. század eleje óta élő Márton-napi népszokás, a fáklyákkal, lampionokkal való utcai felvonulás, amelyre a gyerekek saját maguk készítenek kis lámpásokat, de elterjedt volt ilyenkor Márton-tüzeket is gyújtani. E fényjátékok azt hivatottak szolgálni, hogy a jó cselekedetet jelképező fény mindenkihez eljusson. Németországban és Svájc protestánsok lakta területein Márton napján Luther Mártonra is emlékeznek. Vili. ÉVFOLYAM / 4L SZÁM / 2010. NOVEMBER 6. hidlap.net 5
