Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-10-30 / 40. szám
KULTÚRA / ESZTERGOM-EMBEREK Beszélgetés Vida Sándor ügyvéddel Esztergomi emlékeim Általában, mint minden tudomány, a jogászi is szakosodott, hiszen amint az orvostudományban egy belgyógyász nem érthet egyaránt a sebészethez vagy az urulógiához, épp úgy a jogtudománynak is kialakultak a maga szakterületei. Vida Sándorral, az esztergomi kötődésű ügyvéddel arról beszélgettünk, hogy ő a maga szakmájának mely szakterületeibe mélyedt el és vajon miért?- Elsősorban védjegyjogra és versenyjogra szakosodtam. Ennek igen hosszú a története, röviden talán annyit, hogy az ötvenes években, amikor ezt elhatároztam, célszerűnek látszott, hogy párton kívüliként valami olyan területen induljak el, amivel túl tudom élni az erősen pártirányítású jogi apparátusokban való közreműködést. Ebben óriási segítségemre volt a nyelvtudásom, hiszen akkoriban a védjegyjognak a nemzetközi nyelve a francia volt, az 1883-as párizsi uniós egyezményt francia nyelven szö- vegezték és azóta is minden védjegyjogi tárgyú publikáció francia nyelven íródott egészen talán az utóbbi huszonöt évig, amikor párhuzamosan megjelent az angol is, de hála Istennek angolul is tudok. Egyébként maga a védjegyjog is szerintem önmagában egy érdekes téma.- Volt-e a családban a fölmenők körében jogász ember?- Egy volt, nem is akármilyen, édesanyám nagybátyja, Farkas Róbert, aki premontrei szerzetesként indult, azután kanonok lett és a kassai jogi akadémián tanított bölcseletet. Jogbölcseleti könyvét igen nagy becsben tartom és bizony máig is gyakorta előveszem, föllapozom, hiszen egy-egy adott témában igen nagy hasznomra válik.- Most itt Esztergomban beszélgetünk édesanyám lakásán, akinek Sándor bácsi az unokabátyja. Milyen kötődései vannak a városhoz?- Bizony sokféle kötődésem van, hiszen Esztergomot eleve úgy tekintem, mint a második szülővárosomat. Minden nyaramat itt töltöttem, a nagyszüleim itt vannak eltemetve, akiknek a sírját rendszeresen meglátogatom, édesapámnak is volt itt egy nyaralója, ami ugyan már nincs meg, kisajátították és ma óvodaként működik, de néhány öreg fa még ott áll a helyén, úgyhogy a család ifjabb generációi is, akik akár Budapestről, akár Békéscsabáról jönnek Esztergomba, mindig elzarándokolnak abba a régi kertbe a fákban gyönyörködve, amiket még apám ültetett. De a felmenőim több évszázadra visszamenően a Duna túloldalán, a mai Szlovákia déli, Esztergomhoz közeli településein voltak kántorok, tanítók. Emlékszem, hogy amikor a második világháború végén származást kellett igazolni, végigjártuk az ősi sírokat - néhány talán még most is megvan belőlük.- Ha most ismét választani kellene és Sándor bácsi történetesen tizennyolchúsz esztendős volna, megint csak a jogi pályát választaná?- Nos, erre nagyon nehéz válaszolni, inkább azt mondom, hogy elégedett vagyok azzal, amit sikerült elérnem, hiszen úgy érzem, hogy nem csak itthon, de külföldön is', sok európai országban ismerik a nevemet és fordulnak hozzám jogi tanácsokért. Ennél többet egy jogász, azt hiszem nem is igen várhat.- Mindig csodával tölt el, hogy túl a nyolcvanadik életévén még mindig Berlinben németül, Strassbourgban franciául tart előadásokat úgy, hogy maga vezeti az autóját ezekbe a bizony távoli országokba.- No azért itthon is, a múlt héten például Sopronban volt egy magyar, német, angol nyelvű konferencia, ott is németül tartottam előadást. Ezt isteni adományként fogom föl, hiszen olyan géneket örökölhettem, amelyek minderre képessé tettek és tesznek mind a mai napig.- Foglalkozik-e szakmai publicisztikával?- A legkomolyabb, amiről most beszámolhatok az európai bíróság védjegyjogi gyakorlatának a második kötete. Az első kötet öt esztendővel ezelőtt jelent meg, a második kötet az elmúlt öt év termését foglalja össze. Ezek tulajdonképpen bírósági ítéletek kommentárjai - nem Vida Sándor Esztergomot második szülőföldjének tekinti, minden nyarát a városban töltötte Vili. ÉVFOLYAM / 40. SZÁM / 2010. OKTÓBER 30 hidlap.net 27
