Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-10-09 / 37. szám
- Semmit. Ez elmúlt dolog a számomra. Csak annyi, hogy nem érzem magam idegenül a kamera előtt. Színházban már nem is játszom.- A kamera előtt először, mintha Julcsi mellett tűntél volna fel a Szomszédokban...- Ez egy érdekes történet. Horváth Ádám, a Szomszédok rendezője tanított a filmfőiskolán tévérendezésre, és meg kell, hogy mondjam, őt tartom az egyik legjobb tanáromnak. Ezen felül kifejezetten jóban is voltunk, s máig nagy tisztelettel gondolok rá. Egyik nap ott ültünk a főiskolán, amikor megkérdezte:„Maga miből él?". Mondom:„Tanár úr, nem élek semmiből. Szarul élek". Erre ő:„lgen?i Képzelje el, be fogják fejezni a Szomszédokat. Ne írjam bele magát?" Mondom: „Megtenné?". Aztán az utolsó félévben én ott valami kertészembert alakítottam. Nem is tudom, hogy kit kellett ezért kiírni a sorozatból. Nagyon sokat köszönhettem ennek, mert így tényleg tudtam arra koncentrálni, amit el akartam érni, és nem kellett minden vacakságot elvállalni azért, hogy felszínen tudjam magam tartani.- A kezdetekhez képest hol tartasz abban, amit kitaláltál magadnak?- Ezt nem nagyon számolgatom, és nem is találtam ki sok mindent magamnak. Egy valamit azért igen. A színházat, mint színész ugyanis abbahagytam, mert úgy döntöttem, hogy ezen túl én akarom meghozni a saját döntéseimet. A színészlétnek komoly szelete a szolgaság, hogy más dönti el, felkér-e vagy sem? Hogy kiírnak-e próbálni vagy nem? Ennek is megvan a maga bája, és megvannak az erre hivatott emberek. Én valószínűleg nem vagyok ilyen. Nem gondolom, hogy a színészek hülyék, hogy ezt így vállalják, de úgy látszik, én nem tudtam színész lenni ebben az értelemben.- A szakmai alázatra gondolsz?- Igen, az hiányzott belőlem. Én - bár nem úgy tűnt, mert rögtön sikerült felvételt nyernem a rendezői szakra — vakon hagytam el a színészszakmát akkoriban. Abban az évben, amikor a jelentkezést kitaláltam, egyáltalán nem volt biztos, hogy ez összejön. Mégis felbontottam a szerződésemet, s nem szerződtem le sehová. Biztosan sokan ostobának gondoltak, de ez kicsit sem zavart. Én léptem meg. Ez után pedig már filmről filmre éreztem, hogy ezek a valódi ügyeim, a saját meggyőződéseim. Ez hihetetlen energiát adott. Azt hiszem, ez az energia még mindig tart. Akkor nem hoztam kompromisszumot, és megpróbálok azóta sem hozni.- Több filmrendezőtől hallottam, másoksokattettekazért, hogy ne szülessen meg a filmjük. A szakmai irigységgel találkozol?- Nem tudok erről sokat mondani. A szűk baráti körömön kívül senki nem gratulált. Egyébként összetartó szakma ez. Bár a szakmai élet igen kevés területén veszek részt, de ahol mégis, ott összezár a szakma. Mindemellett úgy látom, elég faramuci helyzet, hogy rendezők találják ki a rendszert. Nagyon nehéz átlátni, hogy mi is az az európai finanszírozási rendszer. Kevés olyan ember akad Magyarországon, aki átlátni képes, hogy Európában kik a szereplőkés milyen lehetőségek vannak. Azok az országok, amelyek nem az európai filmgyártási szisztéma elfogadásával kezdtek működni, hanem maguknak alakítottak ki egy amerikai típusú rendszert, kiiratkoztak Európából, azok a filmek lényegi értelemben nincsenek. Lehetséges, hogy nagyobb nézettséget tudnak elérni a nemzetállamon belül, de a cirkulációban nem vesznek részt, így eleve sorvadásra vannak ítélve.- A miénket ebben az értelemben milyennek látod?- A miénk nagyon jó. Nagyon-nagyon jó ma magyar filmesnek lenni. Biztosan sokat kellene a törvényen módosítgatni, de harmonikus Európával. Nemcsak az én filmjeim, de a magyar filmek fele koprodukcióban készül. A cseh filmekről ez messze nem mondható el.- Mire számítasz, mi lesz a színházzal, a filmmel?- Ez egy nagyon összetett kérdés, s csak félve mondanék bármit is. De úgy gondolom, a színház komoly reneszánszát éli, és még mindig egy olyan társadalmi hely, ahol lehet a kultúráról beszélni, lehet kultúrát fogyasztani. Nem tudom, mennyire felpumpáltak a látogatottsági adatok, de figyelemreméltóak. Ez a színházpolitikától független erénye és fennmaradásának egyik biztos záloga. Másrészt az utóbbi időben volt szerencsém megfigyelni az európai cirkulációt. Utolsó munkáimat külföldön rendeztem, ahol tapasztalatom szerint egyelőre sokkal nagyobb a nyitottság, mint itthon. Be kell, hogy valljam, jobb feltételek között és szabadabban is dolgozhattam. Arra voltak kíváncsiak, hogy mit tudok, mit szeretnék csinálni, és mindezt milyen emberekkel teszem. Én például nem szeretem, ha helyettem mások osztják ki a szerepeket. De még külföldön is az a tapasztalatom, hogy azon a pár, magas színvonalon működtetett híres épületen kívül, amik képesek voltak megőrizni szellemi frissességüket, a színház egyfajta önfejlődő valami, de mégsem kortárs alkotói hely. A kortárs fogalma az én számomra olyan helyet jellemez, amely megtiszteli saját nézőit azzal, hogy lehetővé teszi a közös fejlődést és továbblépést. Máskülönben - művészi színvonaltól függetlenül - az egész a múlt tapasztalatává, egyfajta önismétléssé válik. Az, hogy mi lesz a színházzal vagy a filmmel, nyitottság és kommunikáció kérdése. Műkő, márvány, gránit síremlékek gazdag választékban mm.m műkő szimpla: 58900 Ft-tól, műkő dupla: 82500 Ft-tól, gránit szimpla: 260000 Ft-tól, gránit dupla. 360000 Ft-tól síremlékek felújítása, egyéb műkő és kő munkák. Cím: Lerner Róbert Nyergesújfalu, Kossuth L. u. 95. Tel.: 0633/455-643, 0630/364-1028, www.lernerkofarago.hu hidlap.net hídlap 29
