Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-09-18 / 34. szám
helyi história Szent királyok nemzetsége István, a király -1. rész Varga Péter Dénes Géza nagyfejedelem 997-ben bekövetkezett halála után fia, István - pogány nevén Vajk - követte őt a méltóságban. A történet azonban nem volt egyszerű, hiszen Géza megváltoztatta az öröklődés ősi rendjét és bevezette a primogenitúrát, (elsőszülött- ség) vagyis, hogy a tőle származó legidősebb fiú lép a helyébe, nem pedig Árpád nemzetségének legidősebb férfisarja. Ki is tört a háború Koppány és István között. * É rdemes néhány gondolatot szentelni Hartvik, győri püspök későbbi legendájának, aki Könyves Kálmán idején a következőképpen meséli el első szent királyunk születésének csodás történetét: „... az említett Géza fejedelem feleségét, kihez már közeledett a szülés órája, az isteni kegyelem vigasztalni ily látomással akarta. Megjelent ugyanis boldog István levita és első vértanú előtte, s így kezdett szólni hozzá: Bízz az Urban asz- szony, s légy biztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek e nemzetségben elször jár korona és királyság, és az én nevemet ruházd reá! Rácsodálkozván az asszony így válaszolt. Ki vagy uram vagy mely néven neveznek? Én vagyok István, első vértanú, aki először szenvedett vértanúságot Krisztus nevéért. Ezt mondván eltűnt. Közben megszületett Géza fejedelem Istentől megjövendölt fia... akit Adalbert püspök a kereszténység fehér ruhájába öltöztette és ő lett lelki gyámola. A boldog István király - akit megkeresztelke- dése előtt a pogányok Vajknak neveztek - Esztergom városában született... A kisdedévek elmúltával, miután a serdülőkor első lépcsőfokára lépett, apja összehívta Magyarország főembereit és a közös tárgyalás szerint fiát, Istvánt a nép élére állította, hogy uralkodjék őutána és ennek megerősítésére mindet külön-külön megeskette. Ezután betelvén napjai... e világ haszontalan viszontagságait égi örömmel cserélte fel...” Noha Hartvik szerint, a főemberek esküt tettek István mellett, trónutódlása korántsem volt zökkenőmentes. Hogy a történetekben trónkövetelőként fellépő Koppány milyen rokoni kapcsolatban állt Árpád nemzetségével, pontosan nem tudjuk, annyi azonban a Géza által kicsikart esküből kiderül: az ősi törvény szerint valószínűleg nem István volt a fejedelmi cím egyedüli várományosa. Kettejük ütközetéből mindenesetre István került ki győztesen, aki fogadalmához híven monostort építtetett Szent Márton hegyén, vagyis Pannonhalmán a bencés rendi szerzeteseknek. Ám a magyarság fennmaradása a Kárpát-medencében mindennek ellenére még mindig kockán forgott. A biztosíték kizárólag a kereszténység felvétele volt. István meggyőződése szerint járt el, szinte drákói szigorral látott neki a pogányság felszámolásának. Előbb azonban törvényessé kellett tennie uralkodását Európa keresztény fejedelmei előtt. „Atyja halála után a negyedik évben elküldte hát Asztrik püspököt a szent apostolok küszöbéhez, hogy Szent Péternek, az apostolok fejedelmének örökösét megkérje: a Pannónia tájain kivirult zsenge kereszténységnek bő áldását elküldje, az esztergomi egyházat aláírásának tekintélyével főegyházzá emelje és a többi püspökséget is áldásával erősítse. Érdemesítse őt is arra, hogy királyi diadémával izmo- sítsa, hogy e tisztségre támaszkodva, amit Isten kegyelméből elkezdett, még keményebbre szilárdítsa”- írja a krónika. II. Szilveszter pápa meg is küldte Istvánnak az eredetileg Mieszko lengyel fejedelemnek szánt koronát, egyben megerősítette minden kérésében. A koronázásra 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén került sor Esztergomban. Mindeközben István folytatta a Géza fejedelem által megkezdett magyar állam kiépítését. A nép egyházi életének, a keresztény tanok hirdetésének központjai a templomok voltak. Törvényben rendelte el, hogy minden „...tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel és ugyanannyi rabszolgával lássanak el... Ruháról és oltárakról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök”. Az egyház működését tíz püspökség megszervezésével szabályozta, amelyek közül kiemelkedő helyet biztosított az esztergomi főszékesegyháznak, amelyet a pápa rövidesen érseki rangra emelt. Említést érdemel, hogy a királyi udvar szellemi élete a korhoz képest is fejlett volt. Bár első királyunk oklevelei nem, vagy csak másolatban maradtak fenn, Gellért püspök munkái és István törvénykönyvei, valamint Imre herceghez írott Intelmei csodálatos bizonyságai a pezsgő, szellemi életnek ebben az írás- talan korban. Az Intelmek jelzik miképpen igyekezett Szent István felkészíteni az uralkodásra egyetlen, a felnőtt kort megért fiát, Imre herceget. „Ha becsületes akarsz lenni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet. Ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbüntesd. Bizony, ez ingatag lenne és múlandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak...” Mindezek ellenére a szent király életének talán legnagyobb tragédiája, éppen szeretett fia váratlan és tragikus halála volt. 1031-ben Imre herceg egy vadkanvadászaton halálos sérülést szenvedett. Szent István egyetlen örökösét veszítette el, mi több, az egyetlen olyan embert, akit alkalmasnak tartott műve folytatására. Gyökeres változás következett be Szent István életében - ám ez már egy másik történet. 34 hídlap hidiap.net
