Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)

2010-09-18 / 34. szám

röviden Valami bűzlik Dániában... avagy kinek a szaga tölti be a mélygarázst? A minap olvashattuk városunkjegaktí- vabb" szocialistákhoz közelálló„média- támogatójában"a Népszavában, hogy újra lehullt a lepel a mélygarázsról. A leplek pedig márcsak ilyenek. Nem volt egyszerű újra hírt kreálni a már sokszor hamisnak bizonyult állítások­ból, kellett hozzá vélhetően valami bű­vész mutatvány is. K ét héttel ezelőtt a biztonsági szolgá­lat, majd az üzemeltető cégünk igaz­gatója észlelte a megtévesztésig gáz­szagra utaló fojtó illatot, és annak módja és rendje szerint a tűzoltóság szakem­bereinek bevonásával feltárták annak forrását. Gázt nem találtak, nem is ta­lálhattak mert az épületben egyáltalán nincs gázvezeték! Viszont találtak bű- zölgő tüzivizet ami a szaga ellenére még remekül oltaná a tüzet, ha szükség len­ne rá. A szakemberek valami diákcsíny­re gyanakodtak, vagy esetleg egy bosz- szús volt alkalmazott látványos, de életre nem veszélyes „bosszújára", amikor vér­szagot kapott a politika. A bolhát némi fazonalakítással elefánttá növesztették és múlt héten megismételték a csínyt, de már felvértezve az összes hatóság­gal, és természetesen a helyi bulvár saj­tó „megint" hamarabb érkezett ki a hely­színre mint a szakemberek. A vizsgálat megerősítette az egy héttel korábbi adatokat, és a folyamatosan mű­ködő szellőztetés további előírásán túl, más kívánalom nem született. Viszont remek lehetőség nyílt így a választások előestéjén botránykodásra. Mindez an­nak a politikai „elitnek" az érdekében, akik nem csak hallgattak, amikor 2004- ben ökokatasztrófa sújtotta a térséget az égetőből elszabadult több tonnányi súlyosan mérgező vegyi anyag kapcsán, hanem emlékeim szerint még egy kár­mentő intézkedésekre összehívott tes­tületi ülést is határozatképtelenné tet­tek szavazásról történő kivonulásukkal. Hiába, amikor a nagy szellemek talál­koznak: az egyik háztűzimádó a másik amatőr vegyész és ebből lesz a gázsza- gú tüzivíz... Komolyabbra fordítva a szót, való igaz, hogy az árvíz komoly fejtörést okozott és azonnali vizsgálatot követelt a mélyga­rázs vízbeömlése kapcsán. Ezt a vizsgála­tot végig kell csinálni és annak alapján a város érdekeit maradéktalanul meg kell védeni, akár azáltal, hogy az eddigi szer­ződéses feltételeket teljesen át kell ala­kítani, újragondolni. A város által felkért szakértői vélemény, illetve a közjegyző által előzetes bizonyítási eljárásra felkért szakértői vélemény jelentősen eltér egy­mástól. Ezért további vizsgálatokra van szükség. Az pedig, hogy a kiadvány állítása sze­rint a „város vitában áll" a kivitelezővel ez természetes, az lenne a legnagyobb hiba, ha nem vitatkozna, sőt ha kell, pereskedni fog. Bár így vitatkozott volna az előző kor­mánypárt néhány helyi képviselője 2004- ben, az Onyx szennyezés kapcsán akkor még a huszonmilliós közigazgatási bírsá­got sem Esztergom kapta meg, egyetlen személyi felelőségre vonás sem történt, és csak napokkal a szennyezés után figyel­meztették a jóhiszeműen vizet fogyasztó esztergomiakat, és történtek meg az első hivatalos lépések... Knapp János Pál (Lapzártánkkal egy időben fejeződött be a mélygarázsban talált vegyület laborató­riumi vizsgálata. Mint kiderült kéntartalmú aliciklusos szénhidrogénről van szó, amely a biogáz alkotóeleme. - a szerk) A Mária Valéria mélygarázs és hotel beruházójaként minden, az elmúlt napokban a sajtóban megjelent rosszindulatú, alaptalan vádaskodást visszautasítok, vala­mennyi vádat szakértői véleménnyel alátámasztva tudunk cáfolni. Az előzetes bizonyítási eljárás eredménye alapján lezártnak tekintjük a mélygarázs műszaki állapotát kikezdő állításokat, a feltárt hibákat soron kívül kijavítottuk, a hiányos­ságokat pótoltuk. A továbbiakban nem kívánunk foglalkozni azokkal a minden alapot nélkülöző vádakkal, amelyek két éve folyamatosan érnek minket egy szűk, Esztergom érdekei, értékei ellen dolgozó csoport részéről. Mostantól csak és ki­zárólag arra koncentrálunk, hogy minél előbb megépüljön a mélygarázs fölötti Mária Valéria Hotel. Gimesi Sándor Készen áll már a híd, táncot járnak Errefelé mindenki tudja, de a kis-unokák kedvéért (meg később a könyvtárban ku­takodók miatt) megírom, hogy kilenc éve, október 11 -én - 57 év kényszerű hullámsír után: a több mint száz éve épült híd keve­sebb, mint 42 évig üzemelt - újjáéledt az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd. Naná, hogy örül az ember! Még ma is, mindig is. Az esztergomiak kezdeményezésére, a pol­gári mesterük közbenjárására, az első pol­gári kormány elszánt akaratából, szlovákiai partnerséggel, európai uniós támogatás­sal megvalósult beruházás példaértékű a maga nemében. Miszerint két szomszé­dos nép és ország képes volt megtalálni a közös hangot és érdeket. S beruházásukat anno az egyébként igen szigorú szemöldö­kű Állami Számvevőszék is minden szem­pontból rendben lévőnek és követendő mintának találta. A két testvérváros ennek a hétnek a végén ünnepli a híd születésé­nek 115., újjászületésének kilencedik év­fordulóját. Hídfutással egybekötve, amin ha indulnék, felérne egy terhelési teszt­tel, de nem teszem, ennyire extrém pró­batétel még az én saválló gyomromat is megfeküdné. Egészen elfelejtették már a magyar em­berek, hogy az impozáns Bazilika mellett (lásd: tízezer forintos bankó) más sajátos védjegye is van (volt, illetve újra van) Esz­tergomnak: a Mária Valéria híd. Pedig az építészeti műremek születése után mesz- sze földre vitte az első magyar főváros és bíborosi székhely hírnevét. Az átkelő azon­ban a második világháborúban elpusztult, szomorú és lesújtó látvány nyújtott a két csonka hídelem. Az esztergomiak és a pár­kányaik vasárnaponként a kopasz pillérek­hez jártak sóhajtozni - én is, pedig a szittya borsodi szél söpört ide -, jó félszáz eszten­dőn keresztül a sóhaj és a megváltoztatha- tatlanság nehéz levegője ülte meg a pillé­reket és lelkeket, a lezárt útnál valóban úgy tűnt: a világnak itt van vége. Persze járt a komp óránként, de működési rendje (reggel nyolctól este nyolcig) jelen­tősen korlátozta a helyi erők lehetőségeit, aki például párkányi serekre vágyott, vagy betankolt este nyolcig, vagy vállalta Komá­rom - esetleg Pest - felé a kerülőt. A múltról ennyit. A híd lett, és nekem azóta is azt jelenti, hogy van élet az élettelenség után, és már észre se veszem, hogy meny­nyire ide van nőve ez az„ojjektum". Része lett a mindennapoknak, mint a levegő. S ez így is van rendjén. LO N O 7T O: N hidlap.net hídlap 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom