Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)

2010-09-04 / 32. szám

röviden GONDOLATOK OLAJOS ISTVÁN EMLÉKÉRE „A földön itt csak álom, álom az életünk. Lengünk, mint árnyak a hullámon és elveszünk. Az idő méri útjainkat s a tér idelenn, s nem tudjuk, hogy ölében ringat a végtelen.” Ezzel a Herder idézettel vezette be legkedvesebb barátjára emlékező írását a 2004-ben megjelent Mucsi András Em­lékkönyvben, s lám most már őrá emlékezve kell idéznünk ezeket a sorokat. 1937-ben született Budapesten. Szakfényképészként a Zolnay László vezette Esztergomi Múzeumok műtárgyfo­tósa lett, majd nyugalomba vonulásáig a Granvisus (Lát- szerészeti Eszközök Gyára) reklámfotósaként dogozott. Alapító tagja volt az Esztergomi Fotóklubnak és több civil szervezetnek. Ám ezekből a száraz tényekből aligha derülhet ki bárki számára az, hogy ki is volt ő valójában, és mit jelentett ne­künk, esztergomiaknak Olajos István. A gyászhírt közlő baráti levél sorai szerint: „Esztergom ki­váló polgára, fényképésze, párját ritkító intellektusa, mű­vészetpártolója, a Babits - ház ügyének szellemi-lelki tá­mogatója, adományozója” volt. Most hadd tegyük hozzá ezekhez azt is, hogy személyében a helyi kultúrhistória megbízható kútfőjét, a könyörtelen és igényes kritikust, a kiváló humorral megáldott társasági embert, és azt a szerény, de önérzetes polgárt gyászoljuk, aki az otthont adó város érdekeit mindennél fontosabbnak tartotta és közvetítette minden hozzá bezörgető érdeklő­dőnek és szakembernek is. Sziporkázóan friss szelleme, amely egyszerre szelíd, alázatos és tanárosan lenyűgöző volt, elvarázsolt mindenkit. Ha a húszas-harmincas évek szellemi értékekben pezsgő világába kívántunk egy kisvá­rosi kulcslyukon át benézni, mindig tudtuk kihez kell for­dulnunk. És kikísérve a nagykapuhoz, amint ebbe a mai vad világba utunkra bocsátott - el nem mulasztotta megje­gyezni: vajon hányszor foghatta ezt a tekintélyes kilincset maga Babits Mihály... Nem véletlen, hogy a mai Babits-kutatásban az Olajos név már ismerősen cseng, hiszen a megőrzött levelek, az alá­írás-falak kutatása, a költő házaspárhoz fűződő családi történetek irodalomtudományi cikkekbe és publikációk­ba, mint fontos adalékok kerültek bele. Mindezek meg­őrzése, továbbadása, a hű krónikás nyomdokába lépve, valamennyiünk közös feladata. E gondolat jegyében, a nyár folyamán, emlékfát fogunk ültetni Olajos István tisztele­tére az emlékház kertjében, hisz személye és emléke méltó módon szimbolizálja a múlt magas szintű megőrzését és jelenben való folytathatóságát. Világosan látta a XXI. századi Esztergom problémáit, de ismerte valódi értékeit is, és szenvedélyesen harcolt ezek érvényesüléséért. Nagyon fog hiányozni mindazoknak, akiknek fontos ez a város, fontos a hely szelleme. Választékos modora, udva­riassága, bravúros szójátékai feledhetetlen emlékek ma­radnak mindazok számára, akiknek volt szerencséjük is­merni Őt. Kaposi Endre - Tóth Franciska -Villányi Zsolt majd a Mária Valéria hídon át kanyaro­dott vissza a karvai sportpályán kijelölt célig. A falunapok keretében megtartott eredményhirdetésen minden versenyző érmet, pólót és ajándékot kapott, majd kishajóval szállították vissza őket Lábat­lanra. A versenyzők biztonságára a több mint 42 kilométeres táv magyar szaka­szán Bár­dos Zoltán és Bodrogai Sándor irá­nyításával a lábatlani, az esztergomi, a kisbéri és a tardosi polgárőrök, valamint az eszter­gomi rendőrkapitányság munkatársai vigyáztak. KIÉ LEHET A RUHA? Esztergom-Kertváros. Augusztus 22-én vasárnap a Palatinus-tó fürdőzői tettek bejelentést a rendőrségen arról, hogy a tó partján egy fehér póló, egy kék far­mer halásznadrág és egy fehér sportci­ezért az Esztergomi Rendőrkapitányság azt kéri, hogy aki a ruházatot felismeri, vagy bármilyen információval rendelke­zik a tulajdonosra vonatkozóan, hívja a 33/510-240-es telefonszámot. KÓRUSTAGOK KERESTETNEK Dorog. Az újjáalakult Belcanto Kórus ta­gokat toboroz mind férfi (tenor, basszus) mind női (szoprán, alt) szólamokba 12 éves kortól minden korosztályból. Éne­kes, vagy zenei előképzettség nem szük­séges, a próbákon rendszeres hangkép­NEMZETI GYÁSZ SZLOVÁKIÁBAN Nemzeti gyászt hirdetett csütörtökre, szeptember 2-ára a szlovák kormány a hét eleji, dévényújfalui mészárlás miatt. Hétfőn Pozsony városnegyedében egy 48 éves férfi hét embert lőtt le, majd magával is végzett. A nemzeti gyásznapon az egész országban félárbocra eresztették a zászlókat, továbbá ezen a napon tilos volt a szerencsejáték. A szlovák kormány a héten határozott arról, hogy a lövöldözés ártatlan áldozata­inak hozzátartozói és a sérültek megközelítőleg 830 eurós egyszeri támogatás­ban részesülnek az államtól, továbbá hogy rendszeresebb pszichológiai teszt­nek veti alá a fegyvertartásra jogosultakat, civileknek pedig sportcélokra is meg­tiltja az automata lőfegyverek tartását. pő maradt, melyek tulajdonosa 13 órá­tól nem tért vissza ruháihoz. A helyszíni adatgyűjtés, illetve a tó, búvárok általi átvizsgálása sem vezetett eredményre, hidlap.net hídlap 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom