Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-08-28 / 31. szám
helyi história szakasz a 10 kilométeres utat zárt rendben teljes létszámával 78 perc alatt tette meg s ezen győzelmével immár másodízben nyerte meg az értékes vándordíját. 1921.-ben az 1. kerékpáros század, 1922.-ben a 2. kerékpáros század.” A teljes felszereléssel, zárt rendben megtett táv mai szemmel nézve is impozáns. Gyakran előfordult, hogy a honvédség egyéb alakulataival kellett összemérni képességeiket: „A hadsereg kerékpáros csapatversenyt 25-én, kedden tartották Esztergomtábor környékén. A rendkívül nagy követelményű versenyben hét szakasz indult, minden szakasz, amelyet tiszt vezetett, 47 teljesen harcszerűen fölszerelt kerékpárosból állott. A szakaszok golyószórókon kívül még nehézgéppuskákat is vittek magukkal. A verseny útvonala 80 kilométer volt, amelynek végén harcszerű lőfeladatot kellett a szakaszoknak megoldaniuk. A csapatversenyt az esztergomtábori 4. kerékpáros zászlóalj nyerte meg a budapesti 6. kerékpáros zászlóalj, illetve a jászberényi 5. kerékpáros zászlóalj szakaszai előtt.” A biciklis katonák a városi- és állami ünnepeken A sporton kívül számos egyéb lehetőség is adódott, hogy a katonák részt vegyenek a város életében. Az alakulatok számos változatos formában járultak hozzá a város életének változatosabbá tételéhez. A megszervezett rendezvények között éppúgy találunk Mikulás-estet, mint tudományos vagy színielőadást. Rendszeres és tevékeny résztvevői voltak a városi, állami ünnepségeknek. Ilyen volt például 1934-ben. „Az Esztergomban állomásozó Vak Bottyán 3. kerékpáros zászlóalj ma délelőtt Horthy Miklós kormányzó Budapestre való bevonulása 15. évfordulójának alkalmából a Széchenyi téren katonai díszszemlét rendezett. A díszszemlén megjelentek Esztergom város polgári és katonai hatóságainak képviselői és a város társadalmának sok kitűnősége.” Speciálisan katonai jellegű események voltak a Hősök Napi (minden év május utolsó vasárnapja) megemlékezések, valamint a városba érkező közjogi méltóságok fogadása. A 3. kerékpáros zászlóalj aktívan közreműködött a volt.26. közös, valamint a 14. honvéd gyalogezredek emlékének ápolásában. A katonák komoly összeggel járultak hozzá a városban felállított 26-os emlékmű költségeihez is, a pénz összegyűjtéséhez több mulatságot és rendezvényt szerveztek. A társas élethez hozzátartozott a tánc is, a zászlóaljak tiszti és altiszti kara gyakran rendezett táncmulatságokat. Ezek bevétele rendszerint előre megjelölt jótékony célra ment. 1922-ben például: „A m. kir. 4. honv. kerékpáros zlj. 2. százada f. évi. dec. hó 5-én este 8 órai kezdettel állomáshelyén, Kenyérmező-táborban a tiszti étkezde nagytermében jótékony célú kabaréit előadást rendez.” A jótékonyságot természetesen más formában is gyakorolták. A zászlóaljak gyakran segélyezték étellel a rászoruló hadi-rokkantakat és családjukat. A kerékpáros katonai egységek csatába indulnak... A testületi szellem fokozására 1930-ban a Honvédelmi Minisztérium minden katonai egység - így a kerékpáros zászlóaljak az alakulat névadójának egy-egy nevezetes harci cselekményének évfordulója volt. Ennek megfelelően - a város történelmi múltjára és egyházi jellegére tekintettel a 3. kerékpáros zászlóalj Vak Bottyán, míg a 4. kerékpáros zászlóalj Kapisztrán János nevét kapta (osztálynapok augusztus 5-én, illetve július 22-én). 1935-ben a honvédség folyamatos átszervezéseinek eredményeképpen a 4. kerékpáros zászlóalj 1936-ban elhagyta a tábort (amely 1927-től az Esztergom-tábor nevet viselte). Az elárvult tábort a budapesti „József nádor” 2. gyalogezred III. zászlóalja foglalta el. Az alakulat új helyőrsége Karcag lett, rövidesen hadrendi száma is megváltozott 6-osra. Később, újabb átszervezéseket és áthelyezéseket követően a zászlóalj a háború végét Kiskunhalason (illetve a fronton), mint 3/III. harckocsi-zászlóalj érte meg. A 3. kerékpáros zászlóalj 1939. január 23-ával hagyta el Esztergomot, Vásárosnaményba, Nagyszőllősre, végül Kolozsvárra települtek, hogy 1943. október 1-jével felderítő osztállyá szervezve szűnjön meg kerékpáros alakulatként. Az így megalakult 16., valamint 25. felderítő osztályok a háború utolsó napjáig küzdöttek. A Magyar Királyi Honvédség, és azon belül a kerékpáros csapatok első hadmozdulatára 1938-ban került sor, mikor a magyar alakulatok bevo% nultak a Felvidékre. Az első, fegyveres összetűzéssel járó konfliktus 1939 tavaszán következett be, mikor a magyar csapatok birtokba vették Kárpátalját. Ennek során a 14. (korábbi számozása szerint 3.) kerékpáros zászlóalj katonája, Tóth Lajos őrvezető bátorságáért megkapta a legmagasabb legénységi kitüntetést, a Magyar Arany Vitézségi Érmet. A visszacsatolási hadmozdulatok során készült korabeli filmhíradók előszeretettel mutatták a kerekező katonákat és az őket ujjongva fogadó lakosságot. A kerékpárosok nagy szerepet kaptak az 1941-es év hadműveleteiben, amelyet a Magyar Királyi Honvédség csapatai a széthullott Jugoszlávia, továbbá a Szovjetunió ellen vezettek, a német csapatok oldalán. Az 1941-es haditapasztalatok alapján a gyorsfegyvernem és annak alakulatai teljes átszervezésen mentek keresztül. 1941 júniusától kezdődően a kerékpáros zászlóaljakat páncélos, illetve felderítő alakulatokká szervezték át. A kerékpáros zászlóaljakat nem állították fel az új magyar honvédség kötelékében, miután a háború során bebizonyosodott, hogy a kerékpáros csapatnem elavult, és nem felel meg a modern támadó hadviselés követelményeinek. 1945 után már csak néhány semleges állam hadseregében maradtak hadrendben. Az utolsó kerékpáros katonák 2003-ban a svájci hadsereg alakulatai közül kerekeztek be a hadtörténelembe. (A cikk elkészítésében Miklós Tamás nyújtott segítséget, amit ezúton is köszönünk a szerkesztőség nevében.) hidlap.net hídlap 33
