Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-08-28 / 31. szám
régió Magánberuházások, közerkölcsök Dorog önkormányzata sorra csúszik le a nagy teleküzletekről, millió forintos önkormányzati megbízásból, de (al-) vállalkozó- Nem a rossz sorsa üldözi az MSZP-sTittmann János vezette ként részt vesz a dorogi fürdő üzemeltetésében, és emellett a várost, sokkal inkább vezetőjének rossz időzítése. Példát erre város környezetvédelmi koncepcióját is ő dolgozta ki. A 62,5 miikettőt is mutatunk Önöknek. Az egyiken - a Dorogon terjedő liós hasznot hozó ingatlanüzlet felveti azt a kérdést, hogy az áruhírek szerint - 75 milliót veszítettek, pontosabban nem ke- házlánc vajon miért volt hajlandó ennyit fizetni - Bendának. restek meg. Van Dorogon egy telek, amit 2006 februárjában megvett Benda István - a BIVI Kft., ami egy hónnappal a tranzakció előtt jött létre és egy hónappal utána ebben a formájában már nem is létezett -, ismereteink szerint 12,5 millió forintért. Fél évre rá viszont továbbadták a telket egy brit áruházláncnak (a TESCO-nak), ami pikk-pakk fel is építette azon új üzletét. 500 százalékos haszon Benda 75 millióért adta el a telket, így 62,5 millió forintot keresett. Ha a város várt volna pár hónapot, ezen az áron maga is adhatta volna. Miért, hogy ez Dorog önkormányzatának nem sikerült? Hiszen az áruház simán kifizette az összeget, így abban is biztosak lehetünk, hogy az önkormányzatnak is fizettek volna. Remények A dorogi ellenzék szerint a telekár-bevételek a város kasszáját kell, hogy illessék. Egyszer, reményeik szerint, kiderül az is, miért magánzsebekbe vándoroltak a hasznok a város földjének eladása után. Kiderül az, hogy a mindenütt várva várt„multi"- beruházókkal való üzletekről miért marad le Dorog Város Ön- kormányzata, a hasznokról pedig a dorogiak közössége. Miért hagyják ki Dorogot - vagyis kiknek az érdeke a „város feje felett" nyélbe ütni ezeket az üzleteket? És egy félbemaradt rehabilitáció A „brikettgyári telek" ügye 2006-ban verte fel a port. Rendbetételére 133 milliós támogatást nyertek, ám ebből 65 millió elment a vásárlásra. A maradék pénz már nem volt elég a rendbetételre, csak arra, hogy kitakarítsák a felszínt. A föld súlyosan szeny- nyezett maradt bitumennel, gázolajjal, mert talajcserére nem futotta. Súlyos gondot okozott a ■környékbeli házak lakóinak, hogy növényzetet nem telepítettek, a kéthektáros placcról a szél a környékbeli házakba hordta a homokot, cementport és velük a rengeteg szennyezőanyagot. Ezt a területet Szalánczaiéktól vette Dorog, erre Tittmann János már 2004-ben előszerződést kötött. A kérdés: vajon a város miért nem kötelezte a tulajdonost a rendbetételre? Ráadásul a rehabilitáció teljes költségét már 2006-ban 130 millióra becsülték, vagyis nyilvánvaló volt, hogy a város csak pont akkora mínusszal jöhet ki az ügyből, amennyit Szalánczainak fizettek. Spekuláció? Kótyavetye? Szóval Dorog megszabadult egy telektől, és elesett egy 75 milliós telekértékesítéstől. Ami legalábbis bosszantó, az előrelátás, vagyis a várost hosszú távon működtetni kész tervezés hiányára mutat rá. 75 millió forint pedig jól jöhet egy olyan városban, amelyik 638 milliós kötelezettséget vállal a szolgáltatóházra, miközben a hozzáértők szerint telekvásárlással együtt 245 millióért le tudná bonyolítani a beruházást saját maga is. További kérdés, hogy miért kellett potom pénzért eladni a telket úgy, hogy azon semmi sem történt, semmi sem épült. És az is kérdés, egy jó adottságokkal (fekvés, elhelyezkedés, fejleszthetőség) rendelkező területre legalább egy elő- vagy visszavásárlási jogot miért nem jegyeztetett be magának Tittmann János önkormányzata? Újabb kérdés, hogy ha nem Benda Istvánról lett volna szó, akkor is ilyen könnyen lehetett volna megvásárolni a területet anno? Mint már az kiderült, Tittmann-nak nem szokása verseny- tárgyalásra kiírni az ingatlanokat, licitáltatni a vevőjelölteket. A beérkező vételi ajánlat esetén eladták az ingatlanokat. Amint az áruház-telek ügye is mutatja, ez a városnak nem így válik a legnagyobb hasznára. A 75 milliós vételár felől nézve akár kótyave- tyének is tarthatnánk. A tudás hatalom, és talán pénz is Újabb kérdést vet fel Benda István közbejötté. Az illető a brikettgyár területének félbehagyott rehabilitációján is dolgozott, 75 Ésszerűtlenség Talajcserére tehát nem telt, a rehabilitáció félbemaradt. A város 75 millió forintból szanálást végeztetett Benda István cégével, lebonttatta a romokat, feltörette és elhordatta a beton nagy részét, eltakaríttatta a szemetet, és néhány ezer köbméter homokot hordatott a területre. Ekkortól a szél már nemcsak a szeny- nyezett port, de a homokot is a néhol csak húsz méterre lévő lakóházakra hordta. Az ötven centi mélységben előírt talajcsere elmaradt, sok száz négyzetméternyi betont is otthagytak - a 75 millióból ennyire futotta. Mindez - finoman szólva - az üzlet pénzügyi tervezésének ésszerűségét kérdőjelezi meg. (Nádor Tamásnak a Zöld Sorok 2006. szeptemberi számában megjelent cikke nyomán.) T.l. hidlap.net
