Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-08-21 / 30. szám
Varga Péter Dénes Mióta bármiféle csoportosulásba szerveződve vagy szervezve élünk a földön közös létünket kezdettől fogva bizonyos értékrend, közös megállapodások vagy önkényesen meghatározott törvények igazgatják. Ilyenek voltak az ókori Hellaszban Drakón törvényei vagy Szólón reformjai, de ilyen alkotmány igazgatta a Római Birodalmat is, ahol megszületett az a differenciált jogrend, amely máig is minden európai típusú állam alkotmányának az alapja. Sőt ilyennek tekinthetők Magyarországon Szent István törvénykönyvei is. A mai Alkotmánybíróság jogelődje Magyarországon az 1984 óta működő Alkotmányjogi Tanács volt, ám ennek hatásköre csupán az úgynevezett normakontrollt, vagyis valamely törvény jogszerűségének a vizsgálatát foglalta magába. E szerv munkáját működésének kezdetétől számtalan kritika érte, melynek oka részben a hatásköri korlátokban, részben az eljárást indítványozók szűk körében, illetve a testület személyi összetételében keresendő. A tanács éppen a működését befolyásoló társadalmi-politikai viszonyok miatt valójában egyetlen hatásköri feladatának sem tudott eleget tenni. A mai Alkotmánybíróság létrehozásáról még a rendszerváltás előtti Országgyűlés határozott 1989 januárjában. Magáról a szervezetről, annak hatásköréről azonban már a rendszerváltást előkészítő háromoldalú egyeztető tárgyalásokon született megállapodás. A tárgyalásokon rögzített álláspontoknak megfelelően került sor az Alkotmány módosítására, amely beiktatta az alaptörvénybe az Alkotmánybíróságról szóló alapvető rendelkezéseket. A testület még meg sem alakult, amikor 1989. október 12-én Esztergom Város Tanácsa Simon Tibor megbízott tanácselnök aláírásával a következő nyílt levelet intézte Németh Miklós miniszter- elnökhöz és Szűrös Mátyáshoz, az Országgyűlés akkori elnökéhez: „Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr!” Esztergom város nagy örömmel fogadja az ország demokratikus átalakulásáról,
