Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-12-18 / 47. szám
KÖZÖSSÉG Kimondalak Oldódsz csillaggá, Pőre fénnyé, Szétfolysz folyóvá, Vízeséssé, Leszel anyag zárványa, Földgolyóé, Galaktikáé, Drágakőé, Nem találsz Magadra mégsem, Meg nem nyugodhatsz A puszta létezésben. Járod tehát A mindenné-válás poklait tovább, Élsz, haldokolsz, hogy végre Magadra ébredj. Képmásod csak az ember lehet. Kimond, Mint szándékot a tett, Szülőjét gyermek, Mint szellemet a test. Kimond a Kisded, Kimond a test, Kimond a Szó, Kimond a tett. Kimondalak. hogy végre eljusson ahhoz a lényhez, akivel párbeszédet kezdhet, aki saját képmása. Képmása pedig csakis az ember lehet (Tér,1-27). A tudósok által emlegetett antrópia törvénye (az antróposz, ember szóból) arra mutat, hogy a fizikai rend eleve magában foglalta a lehetőséget, hogy az élet, és végül az ember megjelenhessen! Ám az Ige önközlésének csúcsa az, amikor személyesen jön el közénk, szóban, tettekkel, egész emberségével válik kinyilatkoztatássá számunkra. És ez épp a megtestesülés. És most már a megtestesülés révén lehetővé válik, hogy az Ige ennek erejéből bennünket is belevonjon életközösségébe. Egész valónkkal, mindennapi tanúságtételünkkel kell az Ige titkát kimondanunk, emberi életté alakítanunk, örök karácsony keretében. Klimentné Ferenczy Andrea evangélikus lelkész: Jézusról szól az ünnep „Hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született.” Lk 2.10. Jézus születéséről Lukács evangéliumában olvashatunk részletes tudósítást. Ez a beszámoló azonban több, mint egy történet leírása. Az angyalok szavával boldog énekre hangolódnak az egyszerű mondatok, Isten mennyei karából érkezik a jelentés, hogy a Megváltó megszületett. Lehet-e hinni az angyaloknak, hogy közöttünk van az Isten? Miért hangsúlyozzák, hogy ez öröm mindenkinek? Hinni csak annak és azt lehet, ami fentről érkezik. Isten szava, az angyalok, Jézus felülről érkezik. A mennyben, Urunktól minden esemény átgondolt és ami a legtöbb, hogy embert mentő, üdvözítő. Van, hogy ez kellemetlen, kudarcot, fordulatot hoz a földi életpályán, haragra gyúl az ember szíve. Fentről azonban nem egy kis szakaszt lát életünkből Isten, hanem egy egész nagy ívet, amihez néha neki kell átállítani életünkben a váltót. Akik most ezt élik meg, betegágyban vannak, életük utolsó szakaszában küzdenek, egyedül maradtan sóhajtoznak, ápolják szerettüket és már nem tudják, mivel segítsenek, netalán a temetőbe emlékezésre kényszeríti őket a fájdalom, nekik különösen is ez a vigasztalásuk, Isten mindent átgondoltan, és üdvözítő szándékkal cselekszik. Ne a magunk értelmezéseit boncolgatva győződjünk meg az igazságról. Az igazság odafent- ről származik, a mennyből minden más távlatot nyer. Jön Jézus, hogy minden bűnünket félretéve, Általa megszentelve bejussunk a mennyei fényességbe. Karácsony ezért szól a szeretetről, örömről, békességről. Istenben lecsendesedünk, megtanuljuk az igazi szeretetet. Isten a földön élőknek szerzett ajándékot, nekünk adta oda önmagát Jézus testében. Fájó hallani az ünnepek alatti önkezü tragédiákról, üres ünneplésről, pedig az egész nép öröme Jézus születése, Isten szeretetének kiáradása. Mindenki életét befolyásolja Jézus születése. Ahol ezt szólják, ott van Jézus. A templomban beszél hozzánk Isten Róla, a szentségben találkozunk Vele. Karácsony, öröm, élet, nincs templom, egyház közössége nélkül. A lényeget ünnepeljük és örüljünk Karácsonykor. Hallgassák Őt sokan és teljen meg életük örömmel Isten beszéde közben. Karácsony, ajándékozás. Isten ajándékoz . Bizony Róla szól ez az ünnep. Legyen áldott az Ő neve minden családban, minden házban Esztergomban. Áldott Ünnepet! Ágoston Csaba református lelkész „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.” (Ézs. 11,1) Ézsaiás próféta csodálatos képet látott maga előtt. A Dávid királyi házának a fája kivágattatott, csak egy lecsonkolt fatönk maradt belőle. De ebből, ahogy Ézsaiás próféta látja, a gyökerekről alulról egyszer csak kihajt egy friss vesszőszál és növekszik. Ahogy nézi Ézsaiás ezt a gyökérről hajtó új sarjat, fölismeri benne az Istentől felkent új királyt. Nem Dávid nevét említi a próféta, hanem Dávid édesapjának, Isainak a nevét. Isten nem.a hatalommal néha visszaélő Dávidot akarja például állítani, és nem azt a kort akarja visszaállítani, amikor a király erőszakkal elveheti másnak a feleségét, hanem a gyökerekről jön az új hajtás, amely a múltban gyökerezik, de mégis teljesen új. Isai megcsonkolt fatönkjéről tehát kihajt egy vesszőszál a próféta látomásában. És ahogy nézi Ézsaiás, az Úrtól felkent, az Istentől tanított, az igazi királyt ismeri föl benne. A vessző tehát egy ember alakjává válik egy második látomásban, akin megnyugszik az Úr Lelke. Istentől tanított ember lesz, nagy király, aki Istentől bölcsességet kap. Aki fölismeri a jót és a rosszat, és külön tudja őket választani: megerősíteni a jót, visszaszorítani a rosszat. És nem aszerint ítélkezik, amit a szemével lát, és nem aszerint, amit a fülével hall. Nemcsak azt jelenti ez, hogy látszatokkal nem lehet félrevezetni, hanem azt is, hogy egyáltalán nem szorul rá, hogy a látottak és hallottak alapján hozzon ítéletet. Mert benne lakik az igazság ismerete, mert belelát a lelkekbe. Ő az, akiben az Úr ismeretének és tiszteletének lelke lakik. Ez a király, Isten ismeretében és tiszteletében él, állandó kapcsolatban van Istennel, a Világ Urával. Mit jelent ez? Születni fog egy gyermek, aki felnövekedvén királya lesz e világban az Isten országának. És már a megszületése is azt jelenti, hogy elérkezett e földre a várva-várt jövendő. Mi, ma élő keresztyének hisszük, hogy Jézus Krisztusról szól ez az ígéret. Mert ebben a Messiás képben, amit Ézsaiás lát, Krisztusra ismerünk. Krisztustól minden álnokság távol áll. Ő megbízható, aki állja a szavát, nem olyan, mint mi. Ő oda fordul a kicsinyekhez, a jogfosztottakhoz. Igazságos, felismeri az emberben a jót, Ő megbocsátó, mert benne lakik az igazság ismerete. Őneki gondja van a kicsinyekre, a szegényekre, özvegyekre, árvákra, betegekre, a világ megvetettjeire. Védelmébe veszi őket és elhallgattatja a hangoskodó gonoszokat. Ö a földre szállt IstenFiú, akit szerete- tével nekünk ajándékozott az Atya. Hogy ennek a Fiúnak életével, halálával és feltámadásával a mi életünk romjaiból is új hajtás, új vesszőszál sarjadjon. Vili. ÉVFOLYAM / 47 SZÁM / 2010. DECEMBER 18. > hidlap.net 7
