Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-12-11 / 46. szám
KÖZÖSSÉG Beszélgetés Tétényi Évával, Esztergom polgármesterével Most isszuk meg a válság levét Megbolygatta Esztergom életét a Tétényi Éva által november 25-én elindított adósságrendezési eljárás. A kialakult helyzetről a polgármestert Gábor Éva kérdezte.- Az elmúlt hetekbenEsztergombanmin- denki a csődről beszél, elbocsátásoktól, megszűnő támogatásoktól félnek az itt élők. Mi történt, történik pontosan?.- Az adósságrendezési eljárást azért indította el az önkormányzat, hogy helyreállítsa a város fizetőképességét. Ez a folyamat nem más, mint a november 25-én lejárt adóssághalmaznak az átütemezése. Amikor átvettem Esztergom vezetését, 1 milliárd forintot meghaladó adósságállománnyal szembesültem, majd később kiderült, hogy van egy mintegy 900 millió forint összegű belső adósság- állományunk is a saját cégeink felé, ezen felül pedig hosszú lejáratú kötvényekben 20 milliárd forintos hitelállomány terheli Esztergom költségvetését, ami azt jelenti, hogy minden egyes itt élőre 600 ezer forint adósság jut.- Hogy zajlik és mennyi ideig tart egy ilyen eljárás?- Hat-nyolc hónaptól legfeljebb két évig terjedhet az eljárás időtartama. Mi arra törekszünk, hogy ez az időszak a lehető legrövidebb legyen. Kijelölték a pénzügyi gondnokot, és az ő vezetésével megalakult az adósságrendezési bizottság is, melynek tagja Szathmáry Tibor mellett Marosi György jegyző, Steindl Balázs, a pénzügyi bizottság elnöke, a képviselő-testület egy választott tagja, Meggyes Tamás és jómagam. A mi dolgunk most a hitelezőkkel való egyeztetés és a fizetési megállapodások megkötése. Amikor ez megtörtént, onnantól számítva áttérhet a normális működési rendre az önkormányzat. Az eljárás során a képviselő- testületnek el kell fogadnia egy válságköltségvetést az ez idő alatti megszorított gazdálkodásra.- Ezek szerint szó sincs vagyonfelosztásról, árverésekről, hiszenavárosképviselői a pénzügyi gondnokfelügyelete alatt ugyan, de maguk döntenek sorsukról...- így van. Ha azonban a képviselőkkel nem sikerül megértetni ennek az eljárásnak a fontosságát, és nem szavazzák meg a szükséges módosításokat, akkor már sor kerülhet erre a nem várt második eshetőségre, a vagyonfelosztásra, amikor el kell árverezni a város vagyonát. Miután azonban a városnak nincs annyi mozgatható vagyona, ami fedezné a fennálló adósságot, ezért senkinek, sem az önkormányzatnak, sem a hitelezőknek nem érdeke, hogy ez történjen, ezért meggyőződésem, hogy mindenki az egyezségre törekszik majd annál is inkább, mert az együttműködés hiánya a testület feloszlatását is magával vonhatja.- Meglepődött, amikor a testület Meggyes Tamást javasolta az adósság- rendezési bizottságba?- Érdekesnek tartom, hogy az előző polgármester, aki ebbe a helyzetbe vezette az önkormányzatot, részt vesz a bizottság munkájában, de tulajdonképpen ez azt is mutatja, hogy ő maga is szükségesnek tartja az eljárást, sőt elismeri felelősségét is azzal, hogy a rendezésben részt kíván venni.- A Fidesz-frakció részéről elhangzott a képviselő-testületi ülésen, hogy lett volna más út is az adósságok kifizetésére, hiszen megvolt rá a pénz.- Ha lett volna pénz, gondolom, már régen kifizették volna a 90 napon túli tartozásokat, nem lennének ekkora bajban a városi cégek, és nem kellett volna a közelmúltban munkabér-kiűzetésre is hitelt felvennie az előző városvezetésnek. Ha azonban arra az 1,2 milliárd forintra gondolnak a képviselők, ami a kötvénykibocsátásból még a rendelkezésünkre áll, arról az a véleményem, hogy ezt a pénzt kifejezett bevételtermelő, vagy a város vagyonát védő állagmegóvó beruházásokra szabad csak fordítani, semmiképpen sem adósságok kiűzetésére.- Hogyan látja, mi vezethetett az ilyen mértékű eladósodáshoz?- Az előző évek költségvetését áttekintve az jelentette a problémát, hogy évek óta működési hiánnyal küszködött az önkormányzat, melyet nem a versenyszférában megszokott költségcsökkentéssel és racionalizálással igyekezett megszüntetni, hanem a hiány pótlására újabb és újabb hiteleket vett fel, ezáltal hitelspirálba került. Ha ezt a rendszert nem változtatjuk meg, akkor nincs kiút, hiszen a kamatok egyre kifizethetet- lenebbé teszik az adósságot, így ennek sosem lesz vége. Ezért volt szükség erre a lépésre, hogy húzzunk egy határvonalat, és alapjaiban gondoljuk át az önkormányzat működését.- Néhány városi cégvezetője rögtön az adósságrendezési eljárás hírére komoly lépésekre szánta el magát: karácsony előtt dolgozókat bocsátott el...- Nagyon fontosnak tartom tudatosítani az érintettekben is azt, hogy az önkormányzati cégektől való elbocsátások azért történtek, mert a város hosszú idő óta nem tudta átutalni saját vállalkozásai számára a szerződésben vállalt összegeket. Világossá kell tenni azt is, hogy az önkormányzat a saját intézményeiért, a köztisztviselőkért és a közalkalmazottakért felelős. A városi cégek alkalmazottai nem az önkormányzat dolgozói. Ha a számukra munkát adó gazdasági társaságok eddig csak a városi űnanszírozására alapoztak, és nem volt külső megrendelésük, vagy veszteségesek voltak, az azt mutatja, hogy rossz gazdaságpolitikát folytattak eddig, ugyanis ez egy piacgazdaságban nem működik. A cégvezetőknek le kell vonniuk a következtetéseket, és mérlegelniük kell, hogy lesz-e elegendő külső megbízásuk a fennmaradáshoz. Ebben a folyamatban külön említést érdemel az a döntés, melynek értelmében 2009-ben az ipari park vállalataitól a megszorítások miatt elbocsátottakat felvette a város. Az előző városvezetés akkor nem vette tudomásul a világgazdasági válság hatását, ezt érzékelhetik az esztergomiak most, amikor mások talán már túl vannak rajta.- Milyen hasonló drasztikus intézkedésekre lehet még számítani? Igaz-e, Vili. ÉVFOLYAM / 46. SZÁM / 2010. DECEMBER 11 hidlap.net 11
