Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-12-04 / 45. szám
mammmmmmmm KULTÚRA Csombor Erzsébet először részész szeretett volna lenni, majd az egyetem után Esztergomba került a levéltárba örökös letétet, ami valóban „örök időkre” szól, amiről szintén szerződés készül, melyben meghatározza az adományozó, hogy kutatható-e az anyag vagy sem. A másik a határozott időre szóló letét, amely csak egy bizonyos időre szól, de szeretném kiemelni, hogy mindkét utóbbi esetben a tulajdonjog megmarad. Ezenkívül előfordul, hogy vásárlás útján kerülnek be a levéltárba a családi iratok.- Egyébkéntmagadisfoglalkozolkuta- tómunkával, vagy „csak” igazgatsz?- Természetesen kutatok is, az én kutatási területem elsősorban a második világ- háborús lengyel menekültügy és egyáltalán a lengyelek helyzete Magyarországon. A másik kedvelt témaköröm a közigazgatás, illetve a helytörténet. Mint például az a tanulmány vagy előadás, amelyben Antoni Béla polgármester működését dolgoztam föl, vagy a vármegye története Trianon után. Ilyenkor természetesen gyakorta ki kell lépnem szűkebb gyűjteményünk határai közül egészen az Országos Levéltárig, hogy teljesebb képet nyerhessek az adott szakterület feldolgozása során. De visszatérve egy gondolat erejéig a mi gyűjteményünkhöz el kell mondanom, hogy a történeti Esztergom vármegye anyagai kerültek be a levéltárba, míg a Komárom vármegyei iratanyag a mai Szlovákiában maradt, ennélfogva ezek a dokumentumok nálunk sajnálatos módon nem találhatók meg. Régóta dédelgetett tervem, hogy az említett anyagokat mikrofilmen, illetve ma már akár digitalizált formában elhozzuk és itt helyben is biztosítsuk a kutathatóságukat.- Mennyire nyer publicitást az intézmény? Hol lehet veletek találkozni?- Valóban tudatosan építkezve különböző rendezvények szervezésével igyekszünk megszólítani a környezetünket, konferenciákat szervezünk helytörténeti témákban vagy akár évfordulók alkalmával a megyével, vagy helyi civil szervezetekkel, közgyűjteményekkel karöltve igyekszünk érdekesen bemutatni a nálunk őrzött anyagot. Hogy példát is mondjak, szeptemberben a szerzetes- rendek feloszlatása volt a téma, de kiállításokat is készítünk, októberben rendeztük meg az Esztergom szabad királyi város és vármegye a kuruc korban című II. ÉVFOLYAM / 45. SZÁM- 1 konferenciát és kiállítást, ami kifejezetten a 18. század eleji Esztergommal foglalkozott, a rendezvényen pedig bécsi levéltári anyagokra is támaszkodva hazai kutatók tartottak előadásokat. Itt is számtalan új információt hallhatott a közönség. Terveink szerint ez az anyag könyv formájában is megjelenik, amivel szintén kilépünk a levéltár falai közül, de 2007 óta a Limes című társadalomtudományi folyóirat kiadója is a mi levéltárunk. Mindezek mellett szervezünk levéltári órákat is, amelyeken elsősorban az iskolákat igyekszünk megszólítani. Ezeken az órákon kifejezetten levéltári források bemutatásával dolgozunk föl különböző történelmi korokat, eseményeket, mint például 1848/49-es történéseket Esztergomban, vagy a már előbb említett kuruc kort. Mégis a legnépszerűbb magának a levéltárnak, mint intézménynek a bemutatása. Elsőként neveztünk be az ország levéltárai közül a Múzeumok Éjszakájába, ami nagy sikert aratott úgy, mint az Esztergomban élt neves fotográfus, Beszédes Sándor képeinek bemutatása, vagy a retro kiállítás és sorolhatnám a végtelenségig.- Bárkit megkérdeznek, hogy miért éppen az általa művelt szakmát vagy hivatást választotta több-kevesebb sikerrel érkezik rá válasz. Te miért lettél éppen levéltáros?- Már az általános iskolában történelemmel kezdtem foglalkozni, ami nyilván köszönhető a tanáraimnak, akik fölkeltették az érdeklődésemet, hogy a teljesség igénye nélkül csak például Elek Gyula nevét említsem. Először régész szerettem volna lenni, de nem volt hozzá elegendő rajzkészségem, azután az egyetemet követően ide kerültem Esztergomba, a levéltárba, itt találkoztam először az igazi kutatás élményével és egyszerűen beleszerettem azokba a „poros iratokba” amikről rövidesen kiderült, hogy hallatlanul érdekes és értékes információkat tartalmaznak. Kitárult a város és a régen itt élt emberek élete, históriája, az oklevelek, nemesi kiváltságlevelek sokasága. A tudásom elmélyítése érdekében a levéltár szakot is elvégeztem.- Eger mellől érkeztél és végül itt ragadtál. Szereted Esztergomot?- Igen. Immár ez a városom, ez a lakóhelyem és azt kívánom, hogy minél többen járjanak úgy ezzel a várossal, mint jómagam, mert meggyőződésem, hogy legalább egyszer minden magyar embernek el kell jönnie ide megérinteni a köveket, megnézni, hol született Szent István, a magyar állam, és milyen is a hazai egyház bölcsője. VARGA PÉTER DÉNES
