Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-02-06 / 6. szám
A város fölött lebegő Uránia istennő alakja. (Gerendás József rajza) h elyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Egy esztergomi almanach históriája Pöltl Zoltán Helytörténeti rovatunkban mindig nagy örömmel adjuk közre azokat a cikkeket, tanulmányokat, melyek Esztergomban született régi kiadványok történetét mesélik el. Ezúttal Hegedűs Rajmund, az Esztergom Évlapjainak 1981-es kiadványában publikált esszéjéből állítottuk össze írásunkat. Ebből kiderül, hogy a 19. század első felében egy viszonylag rövid időt megélt, de mégis hangsúlyos kötetsorozat jelent meg Uránia néven. Az Uránia története, felépítése, célja Az „almanach” eredeti értelmezésben olyan időszakos kiadványt jelent, amely tudományos, ismeretterjesztő és szépirodalmi Írásokat egyaránt tartalmaz. Egy ilyen almanachot hozott létre Beimel József és Szeder Fábián Esztergomban. Az előzményekhez hozzátartozott, hogy Beimel, az Uránia kiadója, 1820. július 19-én kérelemmel fordult Rudnay Sándor hercegprímáshoz, hogy engedélyezze Esztergomban, a szabad királyi városban és a prímási székhelyen egy könyvnyomda felállítását. Beimel nyomdája az engedély megkapása után 1821-ben kezdett működni és csakhamar könyvkereskedéssel is bővült. Ez volt Esztergom első könyvesboltja. Az Uránia irodalmi zsebkönyv szerkesztője az a Szeder Fábián volt, aki a kezdetekkor már ismert volt a városban, hiszen gimnáziumi tanulmányait részben Esztergomban végezte. Kapcsolata a várossal később sem szakadt meg, 1808-tól három éven át a bencés gimnázium tanára volt, de 1826-tól 1830-ig igazgatóként is dolgozott itt. Az Uránia kiadása is erre az időszakra esett. Az almanach megszületését Szeder Fábián szerkesztő és Beimel József kiadó 1827. október 24-én jelentette be. Közölték, hogy az új zsebkönyv 9x11 centiméteres kis formában, új és apró betűkkel, „csinos papíron”, szép képekkel fog évenként megjelenni. Az almanach alapítói egyik céljuknak tekintették, hogy közreadják a „kezdők jelentősebb munkáit”, illetve, hogy ezáltal felkarolják a fiatal írónemzedék, a másodrangú szerzők köreinek tagjait. Az első szám 1828-ban jelent meg. Az Auróra nevű kiadvány mintájára készült, de szebb kivitelben, s mivel Kálmán József pesti Urániája 1795-ben megszűnt, a szerkesztő bátran választhatta az Uránia nevet a zsebkönyv címének. Az első szám közli is Uránia istennő felhők fölött lebegő alakját, Gerendás József „Esztergami fi” rajza alapján. Az almanach szerkezete mai szemmel nézve meglehetősen bohémnak tűnik, de ez tán nem az Uránia hibája, inkább a jelenkor emberének médiától sújtott fantáziájáról árul el sokat. A kötetben tartalomjegyzék, kalendárium, vegyes tartalmú szépirodalmi rész, mellékletek, vagyis metszetek és kották voltak találhatók. A metszeteket többnyire az irodalmi művek illusztrálására használták. A kották azt bizonyítják, hogy a színdarabokat és megzenésített verseket előadásra szánták. A szerkesztő a szépirodalom, az ének-zene és képzőművészet együttes hatását kívánta célja elérésében felhasználni. A műfajok sokszínűsége és változatossága mögött határozott szerkesztési program figyelhető meg. Az almanach készítői, összeállítói figyelembe vették az olvasóközönség igényét és ízlését, de az ízlésformálás szándékáról sem mondtak le. Arra vonatkozólag, hogy az Uránia anyagilag sikeres, nincs mára fennmaradt adat, de sejtet valamit a zsebkönyv formátumú almanach gazdasági sikeréről, hogy Beimel József kiadó igényes nyomdász és jómódú üzletember volt, aki nem bocsátkozott bele ráfizetéses üzletekbe. A szerkesztés menetéről is csak töredékesen árulkodik a kiadó és a szerkesztő közti levelezés. Ezekből kiderül, hogy nemcsak a szerkesztőt, de a kiadót is „bombázták” a szerzők műveikkel, ezeket Beimel „kimustrálás végett” elküldte Szedernek. A nyomdába aztán a szerkesztő adta be a kiválogatott kéziratokat. Az illusztrációkat jelentő metszeteket a kiadó szervezte, nem egyszer bécsi alkotóktól szerezve a képeket. Az Uránia hat éven át jelent meg, az első számról tudjuk, hogy „5 váltó forint” volt az ára. Sajnos nincs fennmaradt adat arra, hogy mekkora volt a kinyomtatott példányszám, illetve nem maradt az utókorra arról sem információ, hogy hány előfizetője volt, miként terjesztették és hogy árusították az Urániát. Az Uránia 1833-ban a hatodik kötet (év38 hídlap hidlap.net
