Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)

2010-05-08 / 18. szám

exkluzív Diplomatákra vadásznak a Dunán Idén nyártól új hazai gyártású komé­diasorozat indul a Duna Televízió mű­során Diplomatavadász címmel, olyan színészek közreműködésével, mint Gubik Ágnes, Dörner György, Cson­ka András, Miller Zoltán, Labancz Lilla, Szűcs Kinga és Sallai Nóra. Az alkotók elképzelése szerint a részenként negy­venöt perces vígjátékszériát - aminek a forgatókönyvét Szélesi Sándor, Szkurka Szilvia és Fekete Fruzsina írta, és N. For­gács Gábor rendezte - az amerikai Jóbarátok és a Melrose Place, illetve a francia SaintTropez-i szerelmek című közkedvelt szituációs kisfilmek mintájára a humo­ros párbeszédek, az abszurd helyzetek és a drámai fordulatok szövik át. A sorozat főszereplői olyan harmincon túli, komoly egzisztenciával rendelkező nők, akik elégedetlenek helyzetükkel, és még feljebb vágynak a társadalmi - és az anyagi - ranglétrán. A Diplomatavadászban Labancz Lilla Diát, egy számos külföldi férfi partnerrel büszkélkedő, magas presztízsű ingatlanfejlesztési cég gazdasági igaz­gatójának, Nórának (Gubik Ágnes) a húszas évei elején járó húgát alakítja, aki ki- váló„lelőhelynek"tartja nővére noteszét, benne a dúsgazdag kollégák elérhető­ségeivel. Ezzel indul tulajdonképpen a vadászat. kéréseim között úgy vagyok a színházzal, hogy az egy teljes embert igényel - s telje­sen más közeg is, mint a filmforgatás -, és hogyha én egyszer elvállalok egy állandó színházi szerepet, akkor mérsékelni sze­retném a filmes vagy a tévés munkákat. Mert számomra (és szerintem a közönség számára: szintén) nem szimpatikus, ha egy színész túlhajszolt és dekoncentrált.- S a színészi munkákba hogyan fér bele, amikor az „év legjobb nőjének" választa­nak? Pezsgőt bontottál?- Nem (nevet).- De azért jólesett.- Hazudnék, ha azt mondanám, nem. Kinek ne esne jól? De gyorsan túltettem magam rajta. Aznap koccintottam pá­rat (az újság szervezett egy bulit erre az alkalomra), másnap éltem tovább a ma­gam életét, mígnem a közelmúltban jár­tam egy rendezvényen, ahol egy újságíró megkérdezte, milyen érzés az utolsó „év nőjének" lenni (az a férfimagazin azóta megszűnt - a szerk.). Ez egy kicsit elgon­dolkoztatott, hogy jé, tényleg nem lesz utódom. Nekem ez volt az egészben érde­kes, amúgy annyira nem foglalkoztatott.- Megfordulsz mindenféle társasági ese­ményeken, amiken a lényednek a celebként ismert szelete mutatkozik meg. Márpedig a celebség fogalma egyfajta pejoratív ér­telemmel, rossz mellékzöngével párosul (mondják: a celebet mindenki utálja, de nézi), sokan a személyiség leértékelésének tartják. Neked mi a véleményed erről?- Nézd, nekem az a szomorú meglá­tásom, hogy itthon nem sértődhet meg senki arra, ha azt mondják rá: celeb. Mert idehaza szerintem semelyik művész nem tud a„celebkedés"nélkül érvényesülni. Ve­gyünk egy színészt: egy évben, ha nagyon összetesszük a kezünket, egy játékfilmet forgatnak vele. Vagy kettőt, de akkor az már sok. Színházba rendszeresen egy vi­szonylag szűk réteg jár, mennyiségében kevesen. Főleg a fiatalok nem. Úgyhogy az egyetlen egy szál, ami igenis jelet ad rólunk, bemutatja, hogy jelenleg ezek az emberek találhatóak a palettán, az a saj­tó, a tévé, a bulvár. A„celebvilág". A rende­zők, a producerek a színészek - akárcsak az énekesek - esetében ezáltal választják ki az embereket. Ebben a rohanó világban azt veszem észre, hogy - ugyan én el szok­tam menni a castingokra, de - igazából szereplőválogatásból nincs sok (hacsak nem egy külföldi vagy tényleg egy óriási produkcióról van szó), mert most már ka­pásból, arc és ismertség szerint döntenek. Úgyhogy persze, színésznőnek tartom ma­gam, de egyáltalán nem sértődöm meg és nem állok le vitatkozni, ha azt hallom ró­lam, hogy celeb vagyok. Muszáj felvállalni, ha érvényesülni szeretnél. De én tudom, ki vagyok. Színésznő, nem celeb.- Tíz év múlva, ami ugyebár hozzáve­tőlegesen nagy idő, de belátható, milyen Labancz Lillát szeretnél látni? Hol szeretnél tartani?- Hűha, jó kérdés. Boldogot (nevet).- Elsősorban a boldogság számít?- A boldogság - és az egészség. Na jó, a közhelyektől eltekintve: egy olyan Labancz Lillát szeretnék látni, aki egy hatalmas fehér kanapén hátradőlve tud feküdni, mert már sok mindent letett az asztalra, ami miatt elengedheti ma­gát, ugyanakkor pedig nyilván dolgozni szeretnék. Szeretnék filmeket, itthon és külföldön egyaránt. Nem titok, idén ki­megyek Amerikába, egy fél évet tanul­nék Los Angelesben, a Boszorkányok májusban vagy júniusban kezdődő for­gatását követően, valamikor az év vé­gén. Munkás-tanulós időszak előtt állok - szerencsére.- S ebbe a munkával-tanulással töltött történetbe beleférhet a házasság, a család?- A házasság igen. Várjunk csak, én most mennyi is vagyok? Úristen, tíz év múlva már öreg leszek, úgyhogy muszáj lesz belepasszíroznom és családot alapí­tanom (nevet), nem szeretnék idős anyu­ka lenni. Természetesen szeretném, csak még nincsen előttem a férfi, aki. Úgyhogy nehéz még ilyenkor erről így beszélni. Igen, szeretném a családot, de ahogy a hí­res kupiéban szerepel: „a jövőt nem sejt­hetem, a sors csupa rejtelem''... CsÉsomfyói búcsú IDŐPONT: 2010. május 20-23-ig. UTAZÁS: autóbusszal. SZÁLLÁS: Zeteváralján vendégházban, két ágyas szobákban. ELLÁTÁS: félpanzió. RÉSZVÉTELI DÍJ: 26800.-Ft/fő Jelentkezni, érdeklődni lehet: P&P Busz Kft. - Hunnia Utazási Iroda Kft. Pataki István Tel: 06-33-502 320 vagy 06-70-3818507 Jól érezted Magad a Fesztergom fesztiválon? Szeretnéd, hogy legyen jövőre Is? Kérjük, támogasd a Fesztivál Esztergom Alapítványi személyi jövedelemadód egy százalékával! A nyomtatványon a következőket kell megjelölni: Fesztivál Esztergom Alapítvány 2500 Esztergom, Bánomi Itp. 17. Adószám: 18858994-2-11 Köszönjük! www.lesztergom.hu nem tucat: 2010. június 11-12. hidlap.net hídlap 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom