Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-05-01 / 17. szám
Anyák napján Az ókori római naptárban május hava a „maius",„nagyobb" szóból származik, ami az áprilisi rügyfakadást követő állapotra utal, a leendő termésre, amely egyre növekszik. Az élet egyik legnagyobb csodája ez: a megtermékenyített és egyre növekvő termés, ami ha kalászba szökken kenyérré lesz, ha az anyai méhből a világra jön, emberi alakban növekszik tovább, válik maga is termékennyé és él jól vagy rosszul egészen a fizikai értelemben vett elmúlásig, az örök élet kezdetéig. Ez a csodálatos világrajövetel több jelentést hordoz. A hívő ember számára jelenti az örökkévalóságban mindent eltervező és előre ismerő Isten megtermékenyítő — szándékát, de jelenti Jézus születését is, a megváltás kozmikus csodáját, az isteni megterméke- nyülés szűzi pillanatát. Mi jutott ebből Máriának? A Gyermek kínok közepette születésének felfoghatatlan boldogsága, a felcseperedett Fiú sokszor érthetetlen tettei és tanítása, végül a minden anya szá- 1 mára a leggyötrőbbet, a szenvedés és a kínhalál átélését, megtapasztalását. A karácsony Máriát az újszülött Jézussal ábrázolja és csodálja, Michelangelo Piétája pedig a végső pillanat megrendítő látomását tárja elénk. Május első vasárnapja anyák napja. Mindig különös elfogódottsággal készülök erre a napra és igyekszem édesanyám számára emlékezetessé, meghitté tenni. Hol csak egy belső elhatározással, azzal, hogy egy ideig nem zúdítom rá saját mindennapjaim búját-baját, azzal, hogy megpróbálok figyelmesebb lenni, vagy egyszerűn több időt töltök vele, hogy együtt élvezhessük, amíg lehet, az együttlét örömét. Egy kicsit másképpen szemlélem ilyenkor a világot, olyasmikről elmélkedem, amikről az év egyéb napjain nem szoktam. Arról, hogy mit is kapott ő tőlem, belőlem és általam, hogy a mögötte álló évtizedek mennyi kínját és boldogtalan pillanatát okoztam akarva-akaratlan, és hogy a sok-sok gyötrelmet hogyan tehetném jóvá, söpörhetném a feledés homályába. Pedig tudom, hogy ez az önmarcangolás szükségtelen, hiszen megbocsátott ő mindenért már akkor, amikor még el sem követtem. Ebben rejlenek az anyaság isteni gyökerei, ettől misztikus, fölfoghatat- lan, ettől maga a csoda. Jártamban-keltemben megakadt a szemem az egyik üzlet kirakatában szerényen megbúvó kis szobron. Gyönyörű fiatal nőt ábrázolt karján újszülött gyermekével. Igen, anyám volt az és én, meg mindnyájunk édesanyja és mi. Megvettem. Május első vasárnapján ez szimbolizálja majd azt a szeretetet és hálát, amit szavakkal úgysem tudnék kifejezni és amire, ha rápillant, mindig rám, mindig kettőnkre fog gondolni, emlékezni. Egyetlen ki nem mondott szót sugall csak ez az apró ajándék. Köszönöm! Sugározzuk ezt a hálát holnap mindnyájan, ha még van kinek vagy bocsássuk az emléke után egy fohásszal, ha hisszük, hogy van hová! Varga Péter Dénes azt, hogy felneveltek, gondoskodtak és mindig gondoskodnak rólunk. Legyünk ezért hálásak nekik, a mindennapok mellett pedig most különösen fejezzük ki szeretetünket, tiszteletünket akár egy virággal, bonbonnal, apró ajándékkal vagy csupán figyelmességgel, egy-egy jó szóval, azt azonban ne feledjük, hogy ez a hála nem csak május első vasárnapjára szól! Nyári tábor 6-10 éves gyerekeknek 2010. június 21 -tőlaz Aquasziget Esztergom élményfürdőben Bővebb információ: 06-20/559-2500 Aquasziget Esztergom Táncsics M. u. 5., telefon: 06-33/511-100 info@aquasziget.hu , www.aquasziget.hu év éétttfhylűfdői* aqucu sziget hidlap.net hídlap 15
