Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)

2010-01-09 / 1. szám

ÖTÉVES A VINUM ISTER-GRANUM REGIONIS AVinum Ister-Granum Regionis Borlovagrendet az Ister-Granum Eurorégió kilenc településének 17 magyarországi és 8 felvidéki, összesen 25 bo­rásza alapította meg pontosan öt évvel ezelőtt, 2004. december 21 -én. Az évforduló alkalmá­ból ünnepi közgyűlést tartottak a kereskedelmi és iparkamara esztergomi székházában decem­ber 11 -én - számolt be lapunknak a borrend nagymestere. Nyergesi Rezső elmondta: ma 34 alaptagot, és 12 tiszteletbeli tagot számlálnak soraikban összesen 18 régióbeli településről. Az ünnepi összejövete­len Nyergesi Rezső köszöntötte a megjelenteket és tájékoztatást adott a borlovag­rend elmúlt öt évben végzett munkájáról, külön kiemelve az évek óta rendszere­sen megrendezendő Ister-Granum Eurórégió Vándor Borversenyt, melynek ötlet­gazdája Drapák Károly muzslai polgármester volt, és amelynek 2005-ben Muzsla, majd Nyergesújfalu, Kürt, Visegrád, és Ebed adott otthont, 2010-ben pedig Nagy­maros lesz a házigazda. Fontos esemény a 2007 óta hagyományos Ister-Granum Eurorégió szőlész és borász bálja a párkányi kultúrházban, amelynek keretében borkirálynőt választanak. Jövőre február 6-án tartják ezt a jeles eseményt. A köz­gyűlésen tisztségviselőket is választottak a következő ötéves időtartamra, mely szerint Nyergesi Rezsőt nagymesternek, Tóth Tivadart kancellárnak, Gyöngyös An­talt kincstárnoknak, Hartl Mónikát krónikásnak, Bartos Kálmánt ceremóniamester­nek és új nagytanácsi tagnak, Pallagi Tibort pedig nótáriusnak nevezte ki a tagság. Megválasztották a nagytanáccsal együtt határozó konzultatív bizottság felvidéki tagjait is Benefi László, mint vezető, továbbá Ivanics László, Sáska Beáta, Révész Gá­bor és Dékány József személyében. A közgyűlés vacsorával egybekötött hangula­tos újborkóstolóval és nótázással zárult. azonban már szerényebbek az eredmé­nyek. Nemigen akad ugyanis olyan helyi szakember vagy vállalkozó, aki jó szán­dékból, anyagi juttatás nélkül foglal­kozna a mentálisan sérültekkel, pedig a Fénysugár Egészségvédő Alapítvány he­lyet biztosít az összejövetelekre. Áldásos lenne, ha egy-egy szakmabeli munkára oktatná őket. Kézügyességük fejlesztésé­vel hasznos munkát végezhetnének. Pél­dául meg lehetne tanítani őket papírhaj­togatással, kosárfonással egyszerű mun­kaműveletekre. Üdvös lenne, ha akadna körzetünkben olyan kézműves, aki ezt szívesen megtenné. Szűcs Terézia egész évben fáradhatatlanul lelkesíti csoport­ját, mindig szervez valami érdekes prog­ramot a gyerekek és a szülők számára. Május elején részt vettek a Nyitra megyei múzeum kiállításán, amelyen díjazták a gyermekek kézműves munkáit. Meghí­vást kaptak a komáromi Jókai Színház előadására, amelyen a budapesti Balta­zár Színház előadását láthatták, amely mentálisan sérültekkel dolgozik. Igen örömteli volt a bajmóci kirándulás, va­lamint a Fénysugár Alapítvány udvarán megrendezett zenés műsor és gulyás­parti. A Mikulás-napi és a karácsonyi ren­dezvények sem maradhattak el, annak ellenére, hogy ezúttal szűkösebb volt a támogatás. 50% MII KIÁRUSÍTÁS JANUÁR 11-TŐL! 50% NDEN BÚTOR FÉLÁRON! (£n tíA BŰI rei S ESZTERGOM Kossuth L.u.47. Gulya István Tank-aiávaló Miközben utolsókat rúgja a kormány a ma­gyar gazdaságba (lakosságba), legutóbb az osztrák olajtársaságot favorizálva a hazai helyett (énszerintem léteznek olyan állami kötelezettségek, amiknek eleget kell ten­ni, a MOL-tól venni a benzint, a vasutakat fenntartani, akkor is, ha ketten utaznak raj­ta, a közszolgálati tévét működtetni stb.), megpróbálok az új év első jegyzetében „semleges"(politikamentes) lenni. (Nem lettem.) Tehát a taxisok. Nem a környékbe­liek, a pestiek. FIAT. Nem a legújabb, de jó állapotban. Megkérdezem, szereti-e. Nem. Volt neki mindenféle autója. Ettől sokkal jobb is. De a lényeg mindből hiányzott: az osztott ülés. El sem bírom képzelni, miért szüksé­ges egy taxinak, hogy hátsó ülései osztot­tak legyenek. Ehhez az én lelkem túl egy­szerű. Vagy épp osztatlan. Tipikus taxis Mercedes. Nem faggatom, ő beszél. - Nézze, hogy világít az a nájtkláb. Áh, én ilyen helyekre nem járok. Illetve eb­ben jártam egyszer. Fiú, milyen nők szol­gáltak ki...! Meg a zene! S nem is drága. Áh, én nem szeretem azért az ilyen helye­ket. Pedig azok a lányok... S miközben el­suhanunk a„nájtkláb"mellett, sofőröm szo­morúan markolja a kormányt. Hiába, ez a duda nem az a duda. Piros Lada. Megbízható, megszokott. Az útvonal annál kevésbé. Kicsit bolyongunk. Gyanakszom, az ismert taxis-trükkről van itt szó, mikor végre megérkezünk, s felém fordul a sofőr: szemlesütve mondja, ott, a táblánál időt vesztett, a lámpánál rosszul startolt, s nem a legrövidebb utat sikerült választania, ám egészében véve sikeresnek nyilvánítaná utunkat. Bambán hallgatom önértékelését. Majdnem kiszalad a szá­mon: ez, fiacskám, csak egy elégséges. Valami „ferdeszemű" japán autó. Kicsi és fürge, jól lehet vele szlalomozni a sávok kö­zött. A kora esti csúcsforgalom elemében van, bedugul a Rákóczi út. - Levágunk! - adja ki a jelszót lelkesen vezetőm. Megte­szi. Hosszas kavargás után sikerül beszo­rulni egy kis mellékutcába. Nem aggódik:- Levágunk! - rikoltja, és megteszi. Félig a járdán, félig az úttesten araszolva egy még szűkebb utcába fordulunk. Előttünk vi­dám mosollyal munkásemberek rázkódnak földforgató gépeiken. - Levágunk - ismétli egy árnyalattal kevésbé lelkesen, de daco­san. Becsukom a szemeim. Időnként hal­lom, ahogy újra meg újra,.levágunk!"ma­kacsul és bukottan. Nem adok sok borrava­lót, amikor kiszállok. Hiszen még messze a célállomás, kell a pénz buszra. hidlap.net hídlap 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom