Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-03-13 / 10. szám
közügy pátaljai magyar tanárképző főiskola létrejötte, az erdélyi magyar egyetemi oktatás újrateremtése a Sapientia és a Pártiumi Keresztény Egyetem megalapítása és működtetése, a státustörvény meghozatala, amely megteremtette a nemzeti összetartozás új jelképét a Magyar Igazolványt, amire kapcsolódva alakult meg Szlovákiában a Szövetség a Közös Célokért szervezet. A Magyar Állandó Értekezlet megalakulásától 2002-ig a nemzetpolitika működőképes elemeinek létrehozásával foglalkozott. Ezt követően a magyarországi kormány nyomására az elemek elsorvasztásának időszaka következett, a státustörvény módosításával, valamint olyan politikai zárónyilatkozatok kikényszerítésével, amelyek mögött kormány- vagy talán pártérdekek rejlettek, és nem a nemzetpolitika szempontjai vezérelték. A MÁÉRT csődje 2004. november 11 -én következett be, amikor zárónyilatkozat nélkül ért véget az értekezlet. Az értekezleten részt vevő két magyarországi kormánypárt elutasította a többség javaslatát, amely arról szólt, hogy a MÁÉRT résztvevői elvárják a magyarországi választóktól, hogy sikerre viszik az állampolgárságról kiírt népszavazást"- írja Duray Miklós. Szocialista nem, fideszes igen - Esztergomban A szocialista kormány azóta sem tudott mit kezdeni a határon túli magyar szervezetekkel, igaz, nem is nagyon akart a számára oly kényelmetlen, számonkérő összejövetelekkel foglalkozni. Fideszes kampányrendezvény a tanítóképző főiskola dísztermében 2004-ben. Nem rajtuk múlott a népszavazás kimenetele „Semmilyen módon nem támogatja a kormány a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) feltámasztását"- ezt Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal külpolitikáért és nemzetpolitikáért felelős Megtagadva 2004. december 5.:„Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. §-a szerinti »Magyar Igazolvánnyal« vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?" Emlékeznek erre a kérdésre? Egy kicsivel több, mint hat évvel ezelőtt, 2004. december 5-én egy szavazófülke magányában válaszolhatott rá az a közel hárommillió választópolgár, aki egyáltalán vette a fáradságot arra, hogy leadja voksát. A többit, úgy tűnik hidegen hagyta a kérdés, vagy csak abba a szokásos hibába esett, hogy bízott abban, hogy elegen lesznek azok, akik elmennek szavazni. Nem lettek elegen, sosincsenek elegen: sem 2004-ben, sem előtte, 2002ben, és utána, 2006-ban sem. Talán majd most, idén. Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. §-a szerinti »Magyar Igazolvánnyal« vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja? Közel hárommillióan válaszoltak erre a kérdésre: kicsivel több mint másfél millió magyar ember igennnel, a többiek, majdnem ugyanannyian nemmel, olyan pofont adva ezzel az önhibájukon határon túlra szakadt magyaroknak, amiből tán sosem fognak felocsúdni. Hogy miért? Mert a szocialista riogató-kampánnyal szemben sosem az volt annak a szavazásnak a tétje, hogy egymillió román (sic!) munkavállaló lepi el az országot, hogy ezrével települnek át Kárpátaljáról, Délvidékről, Erdélyből. Nem, sosem erről szólt. Még csak arról sem, hogy a Fidesz majd bebetonozza magát vagy húsz évre, ha megadatik a kettős állampolgárság. Baromság - még ha a szocialista és szabad demokrata politikusok joggal érzik, hogy a határon túl számukra nem terem babér a magyarság körében. Tudják, pontosan mi ellen kampányoltak teljes erőből Gyurcsány és társai? Egy biankó ellen, egy olyan javaslat ellen, amiben nem volt tartalom, hiszen arról, hogy ez a kettős állampolgárság pontosan miről szól, majd a parlament döntött volna. A nemmel szavazók, és a nem szavazók akkor most ugyanazzal a bárgyú értetlenséggel kérdezhetnék, hogy akkor miért is volt ez akkora pofon a határon túliaknak? Az egykori Magyarország elszakított területein élőknek egyetlenegy esélyük maradt a megmaradásra: ámagyarságuk, a nyelvük, a kultúrájuk, az a kapocs, ami az anyaországhoz köti őket. Azokhoz a szerencsésebbekhez, akiknek nem kellett az elmúlt évszázadban megélniük azt, hogy megpróbálják őket megfosztani magyarságuktól. Fehér papír, kitelepítések, lakosságcsere, „az akolmelegben természetes volt ez a mindennél erősebb, családi kötelék" 20 hídlap hidlap.net
