Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-03-13 / 10. szám
majd az elkészült és szétosztott röplapokról immár sokadszorra újra, meg újra elhangzott, hogy „mit kíván a magyar nemzet”, és a „Talpra magyar...” is. A vezérszónokok három órára népgyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeumnál, ahol tízezres tömeg gyűlt össze. A versek és a beszédek után előbb a városháza, majd a Budai Vár felé indult a nép, hogy kiszabadítsa Táncsics Mihályt. A forradalom vezetői a városi tanáccsal való tárgyalásra egy hatfős bizottságot választottak, melynek Petőfi Sándor, Jókai Mór, Irinyi József, Vasvári Pál, Irányi Dániel és Bulyovszky Gyula lettek a tagjai. A városházához igyekvő tömeghez ekkor csatlakozott két liberális vezéregyéniség, Klauzál Gábor és Nyáry Pál, hogy lecsillapítsák a tömeget és átvegyék a mozgalom irányítását. A városházán a márciusi ifjak nehézségek árán elfogadtatták a tanáccsal a tizenkét pontot, és megválasztották a Rendre Ügyelő Választmányt. Az immár húszezres tömeggé duzzadt nép ezután a vár felé vette az irányt, ahol Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a Helytartótanács elé terjesztette a tizenkét pontot és beszámoltak a nap eseményeiről. A tanács alelnöke, a bécsi forradalom hírétől és a nagy tömegtől megrémült gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezett: eltörölték a cenzúrát és megegyeztek abban is, hogy nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására. Hat óra körül kiszabadult börtönéből Táncsics, akit feleségével együtt diadalmenetben, a polgárok által húzott hintóbán vittek a Váci utcai „A Nádorhoz” címzett fogadóhoz. címlapon A forradalom ágyúja hazaérkezett Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc számos legendával bővítette a magyar históriát. Némelyik történet ének formájában is megjelent, miként azt írtuk az esztergomi eredetű Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára kezdetű dalról is. Egy másik ez idő tájt keletkezett nóta egy bizonyos Gábor Áronról és az ő rézágyújáról szól. A szabadság- harc legendás ágyúöntője, kinek fegyverei számos harcban vitték győzelemre tűzerejűkkel a magyar seregeket tüzértiszt is volt. A székely határőrcsalád sarjaként született Gábor Áronnak szülőfalujában, Berecken szobrot is emeltek. A dicsőségből - már a nóta miatt is - csak az általa készített rézágyúknak jutott több, hisz a róluk szóló dal máig él a nemzet ajkán. A híres fegyver március 5-én visszatért Székelyföldre, hogy az idei ünnepségen már alkotója szülőföldjén lehessen. A Háromszéken lévő Székely Nemzeti Múzeumban állították ki a legendás ágyút. A 370 kilogrammos fegyvert 14 férfi vitte a szállító- járműtől a múzeumig. Az eredeti ágyú 1906-ban került elő Kézdivásárhelyen, a román kommunisták 1971-től tartottak rá igényt és vitték Bukarestbe, a Román Történelmi Múzeumba. Bár most csak kölcsönkapták a magyarok, de mint azt többen is nyilatkozták: a cél az, hogy Gábor Áron rézágyúja oda kerüljön végleg, ahová való, a székelyekhez. Az érdeklődők március 12-én 19 órától nyíló In Memóriám Gábor-tárlaton láthatják a kiállított ágyút. Ezt követően Kézdivásárhelyre szállítják, hiszen őket is megilleti a jog, ott a főtéren állítják majd ki március 15-én, aztán a Céhtörténeti Múzeumban helyezik el néhány napra. A szenvedélyes forradalmi események este is folytatódtak. A Nemzeti Színház Bánk bán előadását is megszakította a sokaság, elénekelték a Himnuszt, a Szózatot és verseket szavaltak. Közben Ferdinánd császár bejelentette, hogy alkotmányt ad az örökös tartományoknak, miután a magyar országgyűlés küldöttsége, Kossuth Lajossal soraiban, délután fél négyre megérkezett Bécs- be. Este a küldöttség vezérkara megfogalmazta a királyhoz küldendő leiratot, miszerint István . nádor teljhatalmú királyi helytartó, gróf Batthyány Lajos pedig miniszterelnök legyen Magyarországon. A márciusi ifjak egy nap alatt megváltoztatták a világot. mi változásokat, az ülésen indítványozták, hogy az európai mozgalmakhoz hasonló magyar forradalmárok a helyi „polgári századok” mellett alakítsanak nemzeti őrsereget. A „csend és közbáEsztergom az 1848-as forradalomban Bencze Cs. Attila szerkesztésében és válogatásában adták ki a megyei levéltár gondozásában az „Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt” című könyvét. Ebben olvashatjuk azokat a korabeli dokumentumokat, melyek szinte napról napra követik a forradalom helyi vonatkozásait. Az első ilyen irat a nevezetes év március 18. napjára esik. E napon Esztergom ősgyűlésen üdvözölte a forradaltorság” megőrzését is szolgáló őrseregek felállítása mellett a legfontosabb napirendi pont volt, hogy „az ösméretes Pesti 12 pontokat e közgyűlés sajátjának, meggyőződésével és elveivel megegyezőnek nyilvánítván elhidlap.net hídlap 5
