Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)

2010-02-20 / 7. szám

helyi história SS? -SgSSf, Efztergamban. Felsőbbek' Engedel; O E M 1 N E N T I A Divék -Újfalu sí és Rudn H E R C Z £ G RUDNAY SÁNDOR ÚRNAK PRIMÁSI FÖ MÉLTÓSÁGÁNAK ORSZÁGUNK FŐ PAPJÁNAK UF.LTÓ MECTISZTELÉSERE A’ Nemzeti Szinjátfzó Köz Társaság által Fülüp János' Igazgatása alatt Egy ErtSIcii mulatságai Énekes tik 2 Te.. A’ Háladatosság öröm Innep-napja. «qcz| a* Katona Tifztek ~ ~ sŐfiíi*| Gr*4m - XXay^i I " I I I I An.ko.^ 5 LtfwiiakJ Az egíízat bovágxi egy Tifzteletüok* tárgyához kéfziilt lllummatio kar-éne Személyek: Fiilop * Farkas 1‘osgai ■ Marisa C.sigo. * Adái •bsitos katona n’ krtlvesse ’ Grill Inassá Nagy FÖ Méltóságú, Méltóságos, Fö lifztelendö, Nagyságos, Tekintetes Karok! NAGY ÉRDEMŰ HAZAFIAK! M inden fzlv örvend, mikor Hazája felett tündöklő Csillaga nagvob fénnyel derülhet Magyar Egünkre. hogy illy ritka oromból mi is rviztsehessonk. sietve Czárnyaltunk Feö Papunk* Lakóhelyére, hol ötét mi is idvezeihrsvuk. A* mi tömjénünk, mellvet néki áldozunk , igen oggvugsu , de igaz fziiböi fzár mazik , és mint Thália* fiai csak földünkön termelt gyümölcsei kcdvcskv.i mb. Vegyétek ezt kétívesen Nogv MrlliKágii. M. Itivs.ig.is, fö lifztelendö. Nagyságos, Tekéotetes Karok, és ezen Királyi Város Nagy Érdemu K! (áröi és liiv Polgárjai, unlive! lloznnh’ I uml.-ki., inim *s ofzlopának méltó megtifzteltetésére nyújtunk. Eggyeaituetck Ti is a1 Muzsikkal öröm .tűket, hogy annál tifztabb , é, buzgóbb legten t. . 1.1.:* t. teli Kezdete 6, vígé 8 órakor. kinek felesége életre való víg menyecske volt, keresztül nézte az embert szép feke­te szemeivel s a vendégek kedvéért sok édes falatot rakott az asztalra". A társu­lat többi tagjáról szintén Szinnyei József szakíró tollából tudhatunk meg részlete­ket. „Fülöp János igazgató, a színtársulat vezetője rossz színész volt, főleg hangja nem felelt meg a közönség ízlésének. Di­rektornak, szervezőnek azonban megfe­lelt. A társulatok szívesen látták őt, mert felesége Fügedi Zsuzsanna jó színésznő­ként, s énekesnőként volt ismert. Szüne­tekben fütty mű vészeiével is megnyerte a közönséget. Pozsgai János, aki korábban Kilényi Dávid színtársulatában működött, egyike volt azoknak a színészeknek, akik éveken át toltákThália szekerét. Csigó La­jos előkelő származású volt, s jó tehetség­gel bírt a színészet mellett az úgyneve­zett kortina festésben és a hegedülésben is. Ez különösen akkor kapott jelentősé­get, amikor egy zenés darabban az ő he­gedűjátékával és Frankenburg Adolf gitárkíséretével igyekeztek pótolni a zenekart. Csigóról más egyéb nem derült ki, hacsak nem az, hogy mint sok színésztársa, ő is fiatalon fejezte be éle­tét. A társulat kalandos életű vígjátéki színésze Nagy István volt, akit mindenki csak Nagy Pistának szólított.Túlzásairól vált híres­sé, habár kritikusai szerint kiváló tehetséggel rendelkezett, de a mindenáron való nevettetésről nem tudott lemondani. Alakja több jeles írót is megihletett, így szerepelt a kor több emlék­iratában. Jókai is írt róla, sőt Vas Gereben egész novellafűzért szerkesztett a legendás Nagy Pista kalandjaiból. A már említett Hivatal Anikó, tizenéves kora okán is, ekkor fiatal lányok szere­peit játszotta. Kiteljesedett pályája során az egyik legkiválóbb színésznőnek tartották, még az oly szigorú kritikusok is, mint Vörösmarty, Bajza és Garay. Némelyek - köztük Petőfi Sándor is - versben magasztalták páratlan drámai tehetségét, kivéte­les szépségét, de Déryné is elragadtatva írt bájos egyéniségé­ről. Hivatal Anikó 1891-ben bekövetkezett halála után gyászcé­dulájára a következő sorok kerültek:„Első volt az elsők között és utolsónak maradt azok közül, akik hatalmas alkotóképességeik­kel fél évszázadon át bolyongó színészetünket az első állandó magyar színház révébe vezették". A társulat előadásairól megmaradt egyetlen színlapon „A há- ládatos öröm innep-napja" című művet hirdették. Ez azonos Hirschfeld Tündérkastély Magyarországon című darabjával. Vö­rösmarty Mihály silány kis műnek tartotta, de a jó szerepek mi­att hosszabb jövőt jósolt neki. S valóban, a színtársulatoknak jó ideig kedvelt darabja volt, de a Nemzeti Színházban is több ízben játszották 1922-ig. Sikerét részben annak köszönhette, hogy eredeti magyar darabok híján magyarították, azaz a hazai nézők igényeinek megfelelően átdolgozták. Láng Ádám, a for­dító jól ismerte a közönséget és a vándortársulatok adottsága­it. így kevés szereplővel, fordulatos, vidám darabot állított szín­padra. A szereplők között ott találjuk a kedélyes és nagylelkű atyát, Vámházy grófot, aki házassági terveket forgat fejében, s közben megmentőjének megjelenéséről ábrándozik. A társulat két fiatal színésznője játszotta a gyámleányok csekélyebb szere­pét. A legnagyobb lehetőséget az énekesnő kapta, aki Marcsa szerepében kedves magyar népdalokkal ragadta meg a közön­ség figyelmét, ahogy ezt a Nemzetiben Déryné, Esztergomban Fügedi Zsuzsanna tette. Farkast, az obsitos katonát, a gróf titok­zatos megmentőjét Esztergomban Nagy Pista játszotta. Hálás fi­gurájával sok fővárosi színész aratott sikert a Nemzeti Színház­ban. A történetben aztán a szerelmesek természetesen egymás­ra találtak, s a gróf is leróhatta háláját, így a tündérkastélynak képzelt Vámházy-kastélyban mindenki boldogan ünnepelhe­tett. Fülöpék esztergomi bemutatkozása sikeres volt, ezt bizo­nyítja, hogy az ünnepi előadás után még egy hónapig szóra­koztatták a város lakóit. „A színészeknek nem volt rossz dolguk Esztergomban, az előadásokat, dacára a farsangi időnek, mindig nagy közönség látogatta, melynek leginkább Fülöpné éneke és Anikó játéka tetszett" - emlékezik vissza Frankenburg naplójá­ban. Az esztergomi színielőadásokra szívesen jártak a reform­eszmékért lelkesedő, a magyar nyelv ügyét pártoló polgárok. A helybeli mesteremberek nemcsak házaikban látták szívesen a színészeket, de az előadásokon is lelkesen tapsoltak nekik. A di­ákok is gyakran látogattak a színházba, hódolva a fiatal színész­nők szépségének, kellemes játékának s a magyar szó ügyének. Ezidőtájt szabály volt, hogy minden színtársulatnak kellett ren­dezni egy előadást a szegények javára. Ennek jövedelme a társu­lat költségeit leszámítva a szegények házát illette. Fülöpék feb­ruár 4-én tartott előadásuk jövedelmét adták erre a célra. Beimel József nyomdájában, amely a mai Kossuth Lajos utcán lévő egy­kori Kis Pipa étterem helyén működött, készült az a 350 színlap, amit a társulat cédulaosztója széthordott városszerte. A színlap- osztó nem fáradt hiába, mert a jótékony célra rendezett előadá­son 41 forint 18 krajcár gyűlt össze. A színészet e korai szaka­szában ez figyelemre méltó összeg, hiszen volt rá példa, hogy egyes társulatok alig pár forintot tudtak adni a szegények meg­segítésére. Bármilyen jó dolga is volt a társaságnak Esztergom­ban, Frankenburgban feltámadt a lelkiismeret szava, s vissza­tért Budára. A társulat a neves színész tiszteletére búcsúvacsorát adott a Magyar Királyban. Később Fülöpék teljes kompániája is elhagyta Esztergomot, s az 1829-es nyár folyamán csatlakoztak Komlóssy Ferenc jó erőkből álló társulatához. Ezután együtt ván­doroltak tovább, hogy más városok lakóit is megnyerjék a színé­szetnek és magyar nyelv ügyének." hidlap.net hídlap 31

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom