Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-02-20 / 7. szám
címlapon A tragédia Borbély Zoltán számára a 2008. február 11-ei esztergom-kertvárosi bűncselekmény tragédiával végződött. Az akkor 55 éves vádlott, B. Miklós édesanyjával élt együtt kertvárosi otthonában, ám a férfi italozása többször is vitát váltott ki kettőjük között. Az ominózus napon az alkoholtól mámoros B. Miklós nem tudott bejutni a házba, mert édesanyja belülről a zárban felejtette a kulcsot. A vádlott amint bejutott a lakásba törni-zúzni kezdett, majd miután az asszony a rendőrséget értesítette, a férfi az udvaron fekvő melléképületben húzta meg magát. Ezt követően a helyszínre érkező rendőrök felszólítására az előjövő B. Miklós gondolkodás nélkül szíven lőtte engedély nélkül tartott fegyverével Borbély Zoltánt, aki életét vesztette a helyszínen. A zászlós társa védekezésképp combon lőtte B. Miklóst, akit emiatt hónapokig a tököli rabkórházban ápoltak, majd amputálták a lábát. Egészségügyi állapotára hivatkozva, április elején került csak bíróság elé, amikor is a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság elsőfokon életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte az elkövetőt. A férfi védője ekkor enyhítésért fellebbezett. A Győri ítélőtábla másodfokon február 4-én tárgyalta az ügyet: B. Miklóst harminc évig tartó szabadságvesztésre ítélte. miatt Németországban tartózkodott. A főigazgató a vér fontosságát hangsúlyozta beszédében, de kitért arra is, hogy nemcsak az emléktábla miatt kell Borbély Zoltánra emlékezni, majd „állampolgár-barát rendőrségként" nevezte az egyenruhások mindennapi tevékenységét. Az ön- kormányzat nevében Németh József alpolgármester köszöntötte a jelenlévőket, aki szerint bárki lehet életmentő a mostani véradással. Az alpolgármester a hétvége hagyományteremtő célját is kiemelte, majd hozzátette, a város is támogatja a szerveket munkájuk során. Németh Józseftől Varga Ferenc Csaba, Esztergom rendőrkapitánya vette át a szót, akik azt az imát idézte, melyet kis kártyán maga Borbély Zoltán is magával hordott halálának pillanatában is. Az alezredes szerint a történelmet a hősök írják, azok, aki életük egy nagy cselekedetével válnak ismertté. Noha a hőstettek nem forgatókönyv szerint zajlanak, de a hős magán viseli egyebek között a bátorságot és a jó erkölcsöt. „Borbély Zoltán is egy ilyen ember volt, aki Vöröskereszt főigazgatója is az emelvényre lépett: a gerincműtéten átesett vendég Habsburg Györgyöt, a Magyar Vöröskereszt elnökét helyettesítette, aki édesanyjának, Regina hercegnőnek a közelmúlt- béli halála és napokban történt temetése jött létre. Az esztergomi rendőrkapitányságon tartott eseményen tiszteletét tette Borbély Zoltán családja, a rendvédelmi szervek, a Magyar Vöröskereszt, az önkormányzat képviselői, valamint több művész is. A rendőrség parkolójában felállított sátorban a vendégek a rendvédelmi szervek mindennapi áldozatos munkájára hívták fel a figyelmet. Novodomszky Éva műsorvezető konferálta fel az Országos Rendőrségi Véradónap első rendezvényét, majd Pusztaszeri Kornél színművész Fekete István az Emlékek gyalogút- ján című művéből idézett egy részletet Borbély Zoltán emlékére. Bencze József altábornagy, országos rendőrfőkapitány ezt követően elmondta, méltó emléket állítottak már tavaly is Esztergomban az elhunytnak, amikor száznál is többen tisztelegtek véradással előtte. A rendőrfőkapitány kitért arra, hogy Meggyes Tamás polgármester alapításával és Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt elnökének vezetésével létrehozott Őrláng Alapítvány az elhunyt családjának mindennapjait - főképp a gyermekek tanulmányait - támogatja. Mára az esemény országos rendezvénnyé nőt, már 57 helyszínen rendezik ugyanis meg. Bencze József ráadásul kiemelte, a Teve utcai főintézményben is nyolc, szolgálat közben elhunyt egyenruhásnak állítottak emléket.„A megemlékezés az erőszak elleni tiltakozás is, hiszen, az a demokráciára emel kezet, aki rendőrre emel kezet" - folytatta Bencze József, majd egy tragikus összefüggésre figyelmeztetett. Borbély Zoltán halálának napja a betegek, az elesettek, a rászorulók, illetve a segítőik, a támogatóik és az orvosaik világnapja is egyben, melyet II. János Pál pápa kezdeményezésére 1992-től ünnepiünk. Ezt követően Selymes Erik, a Magyar
